Akkor szinte feladtam

„Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat. … Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti.” Zsolt 34, 16-19

Erősen szorítottam a kormányt, és néztem a kórház sürgősségi bejáratát. A szívem vadul ketyegett, mint egy robbanás előtt álló bomba. Szinte elviselhetetlen volt a feszülés a fejemben. A láthatatlan súly a mellkasomon olyan volt, mintha valaki egy kőbaltát dobott volna rá.
Gondolatok cikáztak az agyamban. Üvölteni szerettem volna, de suttogni is alig tudtam. Csak ültem ott egyedül, rettegve, szétesve, teljes ürességgel a lelkemben.
Jelentkezzem az ügyeleten?
De mi lesz, ha azonnal beutalnak a pszichiátriára és nem mehetek haza?
Mi lesz a gyerekeimmel?
Fog ettől még szeretni a férjem?
Mit fognak szólni a barátok, ha megtudják?
Ahogy a telefonom után nyúltam, átcsapott rajtam a pánik hulláma. Kitört belőlem a sírás, és felkiáltottam: Jézus, segíts!
Nem bírtam mozdulni, ültem tovább a kocsiban, és Istennek tettem fel a kérdéseimet. Hogy jutottam idáig? Az ég szerelmére, keresztény vagyok! Ilyesmi nem történik keresztény emberekkel – vagy mégis? Úgy érzem, elbuktam.
Innen visszanézve, nincs min csodálkozni, hogy az aggódással, stresszel teli évek ahhoz a naphoz vezettek.
Éjszakákon át nem aludtam, mert kerestem a megoldást anyagi helyzetünkre. Váratlan pánikrohamok törtek rám a munkahelyi nagy nyomás miatt. Aggódtam gyermekeim egészségi állapota miatt, a gyomrom állandóan össze volt szorulva. Igyekeztem segíteni idős szüleimet, gyakran tört rám a sírás miattuk éjszakánként.
Felelősségeim felemésztettek. Az aggódás állandósult, folyton követelte a figyelmemet. Igyekeztem legalább kívülről nézve mindent egybetartani, de belül a bizonytalanság és a félelem tengerében fuldokoltam.
Talán ebben élsz most. Úgy érzed, legyőz az élet? Aggódsz az anyagiak, valakinek az egészségi állapota, a házasságod, a munkád, a gyerekeid miatt? Úgy érzed, senki se látja a fájdalmadat, vagy ha látja, se törődik vele? Ha elég bátorságot gyűjtesz, hogy segítségért kiálts, lesz, aki megmentsen?
Mai igénk eszünkbe akarja juttatni, hogy igenis van Megmentőnk:
„Az Úr szeme látja az igazakat, füle meghallja kiáltásukat. … Akik az Úrhoz kiáltanak, azokat meghallgatja, és kimenti őket minden bajból. Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és a sebzett lelkűeket megsegíti” (Zsolt 34, 16-19).
Isten lát téged, és ha mások nem is, Ő meghallja segélykiáltásodat. Ismeri szíved fájdalmát. Látja gyötrelmedet. Ha a szíved összetört, ha minden oldalról nyomást érzel, Ő megígérte, hogy melletted lesz. Bár nem láthatod testi szemeddel, Ő ott van.
Isten akkor, a kórház parkolójában segített rajtam. Órákig ültem ott és imádkoztam, a szívem megnyugodott, és felhívtam a férjem. Közeli barátokhoz fordultam segítségért, és a gyógyulás folyamata elkezdődött. Bár azonnali csodára vágytam, időbe telt a javulás, ám Isten sosem hagyott magamra. Gyengéden helyreállította összetört szívemet, Igéje által megújította gondolkodásomat. Végigvezetett egy úton, ami a szabadsághoz vezetett, és ezért egész életemben hálás leszek.
Eluralkodott életeden a stressz, félelmet érzel és magányt, már-már kész vagy feladni? Össze van törve a szíved? Hagyd, kedvesem, hogy Isten megszabadítson. Készen áll. Akarja. Képes rá.

Uram, az az érzésem, hogy szétesik az életem. Borzasztóan szükségem van Rád, a szabadításodra. Köszönöm, hogy meghallod kiáltásomat, és kimentesz a bajból. Te látsz engem akkor is, ha másoktól rejtve vagyok. Köszönöm, hogy segítesz. Jézus nevében, Ámen.

(Leah DiPascal: The Day, I Almost Gave Up, Encouragement for today, 2014.02.07., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:https://www.nevertellme.com/popular/2019/03/search/pins/48938/)