Ha volna hozzá merszem

„Legyetek erősek és bátor szívűek mind, akik az Úrban reménykedtek!” Zsolt 31,25

Két választás van. Vagy lekushadunk a nehéz helyzetekben, vagy bátran nekilendülünk. Az Óz, a nagy varázsló gyáva oroszlánja egyszerre tette mindkettőt. Leginkább vele tudok azonosulni az Óz szereplői közül.

Mint az oroszlán, én is azt hiszem, mindenre képes lennék, ha lenne hozzá merszem. Sajnos azonban, az ijesztő helyzetekben merészség helyett csak gyomoridegességet érzek.

Szembesültem életem folyamán néhány kemény próbatétellel, s felfedeztem, hogy sokkal bátrabb vagyok, mint hittem. Ilyen bátorságpróbáló alkalom volt, amikor felkértek, hogy tizenéveseknek tartsak előadást.

Az volt a feladat, hogy tegyek bizonyságot egy keresztény gimnázium zenekarának tagjai előtt, akik országos versenyen készültek megmérkőzni más zenekarokkal. Útban az iskolába azon az őszi reggelen a szívem tele volt örömmel. Jól felkészültem, s alig vártam, hogy beszéljek a diákoknak. Minden jól ment, míg le nem parkoltam az iskola udvarán.

Hirtelen lebénított a félelem. A kezem ráfagyott a kormánykerékre, nem tudtam megmozdulni. Lélegezni sem tudtam. Nem értettem, hogy voltam képes igent mondani a felkérésre! Kétség borított el a képességeimről, az üzenetemről. Kitört rajtam a pánik. Kezem még mindig a kormányhoz tapadt, fejemet oldalra fordítottam az anyósülés felé. Úgy láttam, mintha ott ülne a Sátán, öntelten vigyorogva, mert sikerült elbizonytalanítania. Hogy tudom túltenni magam a kétségeken? – töprengtem rémülten.

Döntenem kellett. Vagy hagyom, hogy szorongásom megakadályozza az előadást, vagy kiállok bátran a diákok elé. Hogy lehet bátorságra szert tenni, mikor az ember remeg a félelemtől? Néha segít, ha sikerül végiggondolnunk, mi a fontosabb: az, amit meg kéne tennünk, vagy az, hogy engedjünk a félelmünknek. A bátorság nem a félelem hiánya, mint hinnénk. A bátorság azt jelenti, hogy túl tudunk jutni félelmeinken. Hogyan? Istenre tekintünk, aki átvezet rajtuk.

Akkor reggel, mikor úgy elfogott a félelem, a gondolataim elvezettek félelmem okához, ami a hiúság volt. „Mit fognak gondolni rólam?”, töprengtem idegesen. Korlátaim ismerete kétségeket ébresztett, és ezek képesek lettek volna megállítani. Ehelyett eldöntöttem, hogy hittel folytatom az utamat. Átmelegedett a szívem, mikor más oldalról kezdtem nézni az egészet, és felfedeztem valamit, ami sokkal fontosabb a hiúságomnál. Isten fel akart használni, hogy az igazságról szóljak a fiataloknak, és bátorságot öntsek beléjük. Természetes, hogy a szívem a torkomban lüktet, a térdem remeg, de úgy döntök, bátor leszek. Elhatároztam, hogy bár félek, beszélek. Az eredmény döbbenetes volt. Ez a bátorság hihetetlen ereje. A mindennapit különlegessé, az általánost egyedivé varázsolja.

Amikor izgulsz, mi az oka? Te is magadra figyelsz? Ha elfordítjuk tekintetünket önmagunkról, túl tudunk nézni félelmeinken, és meglátjuk mások szükségeit.

Most épp hova állított Isten? Kellemetlen a munkahelyed? Rossz a kapcsolatod a férjeddel vagy a barátoddal? Talán hitetlenek a szomszédaid, vagy idős szülőket ápolsz? Döntened kell. Gyáván visszavonulsz, vagy nekilendülsz hittel? Lehet, hogy kockázatos, hogy félelmetes, ami előtt állsz, de gondolj arra, mekkora változást hozhatsz egy ember életébe, egy közösség életébe, ha a bátorságot választod!

Akármire hív Isten, így szól hozzád: „légy erős és bátor. Ne félj, és ne rettegj, mert veled van Istened, az Úr, mindenütt, amerre csak jársz” (Józs 1,9). Általad és általam Isten megváltoztathatja, akár megmentheti valakinek, valakiknek az életét. A lehetőség végtelen – csak legyen merszed hozzá.

Uram, kérlek, törd meg az életemet gúzsba kötő félelmet és aggódást. Te légy az erőm forrása, Benned bízom. Jézus nevében, Ámen.
(Encouragement for today, 2010.10.08., Micca Monda Campbell, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: herbst.dekowohnung.xyz)