Isten szerint cselekedni

„A második napon is megkerülték egyszer a várost, azután visszatértek a táborba. Így cselekedtek hat napon át.”


Józsué 6:14


Nagyon jó a szervező és a problémamegoldó készségem. 

Épp ezért, amikor az Úr elé viszem a küzdelmeimet, hajlamos vagyok megoldásként a gyönyörűen kigondolt ötleteimet és javaslataimat is elé tárni. 

„Talán ezek működnének, Uram! Jóváhagynád valamelyik lehetőséget?” 

Azonban, minél régebb óta követem Őt, annál inkább rájövök, hogy Isten nem így munkálkodik. Az Ő útjai gyakran nem a mi útjaink. (Ézsaiás 55:8-9) 

Józsué könyvének hatodik fejezetében azt látjuk, hogy Józsué és Izráel népe épp a fenti igazságot tapasztalta meg egy hatalmas probléma megoldásakor. Ez a probléma egy bevehetetlennek tűnő falként meredt előttük, ami meggátolta őket abban, hogy az Ígéret földjére belépjenek. 

El tudom képzelni, mi futhatott végig a táboron, ahogy rámeredtek Jerikó előttük tornyosuló falára. Biztos vagyok abban, hogy rengetek ötlet és opció látott napvilágot a város bevételére. 

Isten azonban nem kérdezte a véleményüket. Még Józsuét sem kérdezte meg. Ehelyett teljesen odaszánt, sziklaszilárd engedelmességet várt el tőlük. Ez az engedelmesség a racionális gondolkodással teljesen ellentétes volt. A terv megvalósításához még harcra sem volt szükségük. 

Isten csupán arra kérte őket, hogy meneteljenek. Egymás után, kitartóan hat napon át, Jerikó falait kellett körbejárniuk. A hetedik napon a menetelést aztán trombiták és harsonák hangjával és hatalmas kiáltással fejezték be. Isten kijelentette nekik, hogy ez a cselekedetük le fogja rombolni a város falait. 

Ebben a történetben Izráel népét vizsgálva engem leginkább nem az engedelmességük első lépése érint meg, hanem az, ahogy az engedelmesség lépéseinek sorozatát tették meg hűségesen, semmit sem kételkedve, kitartóan haladva előre. Egyik lépést lépték meg a másik után. Annak ellenére, hogy úgy tűnt, semmi sem változik. Még egy hajszálnyi repedés vagy elmozdulás sem volt látható a falban… ennek ellenére ők tovább meneteltek. 

Mi történt volna, ha megállnak a második nap után? Vagy a harmadik napon, esetleg a hatodik napon abbahagyták volna a menetelést? 

Gondolj bele, mi mindent veszítettek volna. Elzárták volna magukat Isten hatalmas győzelmének megtapasztalásától. 

Nem könnyedén vagy felszínesen beszélek mindezekről – hiszen nem egyszerű hűségesen kitartani, amikor nem látjuk, hogy bármi is változna körülöttünk. Nem könnyű úgy tovább haladni, amikor azt látjuk, hogy Isten nem úgy munkálkodik, mint ahogy mi azt szeretnénk vagy kigondoltuk. Időnként nehéz bizalommal lenni afelől, hogy Isten nem szűnik meg tevékenykedni a színfalak mögött. 

Mit tegyünk tehát akkor, amikor Isten arra kér bennünket, hogy emberi értelem számára teljesen logikátlan úton haladjunk tovább? Hogy folytassuk a menetelést, amikor a helyzetünk reménytelennek tűnik? 

Ugyanazt a döntést kell meghoznunk, mint az Izráel népe tette. Hitben kell járnunk és nem látásban. (2 Korintusi levél, 5:7) Meg kell ragadnunk Isten ígéreteit, és szorosan ragaszkodnunk kell hozzájuk. (Zsidókhoz írt levél 10:23) 

Isten megígérte Józsuénak, hogy kezébe adja Jerikót a királyával és vitézeivel együtt. (Józsué 6:2) És Isten pontosan ezt tette. Amikor a hetedik napon körbejárták a falakat és a trombiták és a nép kiáltásának hangja felharsant, a falak a földdel lettek egyenlővé. A város pedig előttük állt, hogy meghódítsák azt. (Józsué 6:20) 

A győzelem nem a képességeiktől vagy a jól megtervezett terveiktől függött. Egyedül a szerető és hatalmas Istennek szentelt megingathatatlan engedelmességük volt a feltétele a győzelemnek. 

Nem tudom, kedves barátom, hogy milyen lehetetlennek tűnő helyzetben vagy éppen. Nem tudom, hogy emberi értelem számára milyen képtelen lépésre hív most Isten. De engedd, hogy gyengéden továbbíthassam neked Isten üzenetét, bátorítva téged a kitartásra. Bízzál továbbra is Istenben. És engedelmességben tedd meg az egyik lépést a másik után. 

Nem szükséges mindig értenünk a miérteket az életünkben, de ennek ellenére, Isten útját mindig hűségesen kell követnünk. 

Ne tagadd meg magadtól annak lehetőségét, hogy megéld Isten győzelmét az életedben. Ő kézben tartja a dolgokat. Ő mindig jelen van az életünkben. Az Ő tervei mindenképpen jók, és Istenben nyugodtan bízhatunk. Ezekbe az alapigazságokba kapaszkodjunk, amikor az élet körülöttünk oly bizonytalan. 

Uram! Bevallom, hogy gyakran elbátortalanodom akkor, amikor nem érzem eredményét az engedelmességem lépéseinek. Köszönöm, hogy arra emlékeztettél a mai napon, hogy amikor nem látom a munkálkodásodat az életemben, nem azt jelenti, hogy te nem teszel semmit a színfalak mögött. Köszönöm a jó terveidet, melyek az életemre vonatkoznak. Köszönöm, hogy a győzelem felé vezetsz engem. Segíts nekem, légy mellettem, hogy hitben járhassak, ne látásban. Egyik lépést tegyem meg a másik után, nap mint nap. Segíts, hogy a Te utadat választhassam a sajátom helyett. Jézus nevében jövök Hozzád. Ámen 






(Forrás: Doing Things God’s Way, Lysa Terkeurst, June 28, 2018, Daily Devotionals Proverbs31 Ministries, fotó: pinterest.com) 

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések