Olvasói gondolatok: Szeretet

Felnőtten konfirmáltam. Ezt az igét kaptam: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből.” (Máté 22:37)

Gyermekkorom óta hittem Istenben, szerettem Őt, úgy éreztem ezzel nem lesz baj, menni fog. Aztán továbbolvastam: „Szeresd felebarátodat, mint magadat.” (Máté 22:39) 

És itt meg is akadtam. Nem értettem ezt az Igét, de nem mertem mögé nézni. Megkérdezni sem volt bátorságom senkitől. Biztos mindenki érti és éli ezt, nem vállaltam fel, hogy én nem. Később megpróbáltam az értelmemmel felfogni. Igyekeztem kategorizálni, elemezni. Majd próbáltam hittel a Biblia alapján értelmezni, Pál himnuszát olvasgatni. Hasznos és fontos volt mindez. De a megoldást most is Jézusnál találtam meg. „Az az én parancsolatom, hogy úgy szeressétek egymást, amiképpen én szerettelek titeket.” (János 15:12) 

Hosszú idő alatt, mélységek, találkozások, beszélgetések és sok-sok ima és könnycsepp árán, nehezen tanultam meg, hogy akkor tudok szeretetet adni, és kapni, ha Jézus él bennem. Életem során nehezen fogadtam el bárki szeretetét, mert nem akartam, hogy összetörje a szívem, hisz engem nem lehet hosszútávon szeretni. Nehezen is adtam az enyémet. Azt gondoltam, nem kell az senkinek. Hisz értéktelen, terhes, csúnya, semmirevaló. Nem akartam kellemetlen helyzetbe hozni a másikat, aki legszívesebben visszautasítana, hogy szánalomból el kelljen fogadnia. Idővel rájöttem, hogy az én szeretetem önmagában lehet, hogy értéktelen, de ha Jézusét adom, az értékes, szép, tiszta. Ehhez viszont először az Ő szeretetét kellett megértenem, megéreznem, elfogadnom, viszonoznom. És akkor ez a szeretet ad mondatokat, amikor beszélgetek. Ad békességet, nyugalmat a számomra megoldhatatlannak tűnő problémákat letenni Isten kezébe. Ő ad erőt és időt, hogy a sok feladatot el tudjam végezni és mellette legyen időm Rá is. Ad bizonyosságot, bátorságot az új feladatokhoz, hogy képes vagyok rá. Ad mellém embereket, akikkel őszintén élhetek át meghitt pillanatokat. Ad kicsi csendeket, amikor látszólag nem történik semmi, csak békét, nyugalmat érzek, vagy épp megértek valamit, és tudom, hogy mindez azért van, mert Ő velem van. Ad embereket, akik segítenek eligazodni a világban. Ad jóízű beszélgetéseket, amik továbbvisznek. Segít letenni egy-egy félelmemet, hogy megtapasztalhassam azt a szabadságérzést, ami máshoz nem fogható. 

Mit kér ez a szeretet mindezért? Semmit. 

Mert a tiszta szeretet, a jézusi, csak a semmiben tud gyökeret ereszteni. Ott, ahol nincs bűntudat, önzés, elvárás, becsvágy, büszkeség, akarat, cél, düh, harag. Se szeretetéhség, túlzott kegyesség, álszentség és még alázat se. Se földi öröm, vágy. Ezekkel érkezünk, ezekkel távozunk, de a legszentebb pillanatokban semmi nincs. Ha hagyjuk, engedjük, hogy mindezt félresöpörje, akkor tudjuk igazán megérezni a szeretetét. Ez a szeretet Vele kapcsol össze. Tőle érkezik és az enyém Rá irányul. De hatással van rám és a szeretetemre, a lelkemre, amivel az emberek és magam felé fordulok. 

Sokszor még most sem értem a szeretetet, nem tudok különbséget tenni aközött, hogy valaki szeretettel fordul felém, vagy valóban szeret. Nem tudom, hogy kell viszonozni. Nem tudok mindenkit jól szeretni. Elbizonytalanodok, elkeseredek. De hiszem, hogy Jézushoz mindig jöhetek. Tőle kérhetem, Neki adhatom.

Annyi mindent keverünk mi emberek össze a szeretettel és annyi mindent keverünk bele a szeretetbe. 

Kevés a tiszta pillanat. Vigyázni kell rájuk. Őrzöm őket, ezért odaadom. 

Rácz Kornélia


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések