Téves identitás

„Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit.” Jn 8,47


Kitöltöttem a kávémat, s bekapcsoltam a laptopot, hogy megnézzem egy barátnőm Facebook oldalát.
Szerettem volna látni a legújabb képeit, de mikor beírtam a nevét a keresőbe, nem jelent meg. Nem értettem a dolgot. Eddig mindig működött. Aztán mikor a képernyő tetejére pillantottam, megértettem, mi történt. Nem voltam bejelentkezve. A fiam elfelejtett kilépni, ezért az ő nevében léptem be a Facebookra.
Nem jutottam el oda, ahova akartam, mert nem én voltam én. Egy-két egérkattintással váltottam, és elkezdhettem facebookozni saját nevemben. Amikor önmagam voltam, már hozzáfértem a képekhez, megjegyzéseket küldhettem, s bárhova eljutottam, ahova akartam.
Néha a valós életben is így járunk. Nem vesszük észre, hogy nem vagyunk önmagunk. Bejelentkezünk a mai napunkba, és téves ösvényen indulunk el, ami elfeledteti velünk, ki is vagyunk valójában. Olyankor történik ez meg, ha egy emlék vagy a negatív hangvételű belső párbeszédünk eltérít attól a valóságunktól, aki Krisztusban vagyunk. Ha ez megtörténik, különféle kételyek meggátolják, hogy eljussunk oda, ahova Isten hív: az Ő gondolataiban gyökerezetten átélt biztonságunkba, értékes életünkbe.
Ehelyett mit hallunk:
„Úgysem tudom megcsinálni. Alkalmatlan vagyok.”
„Képtelen vagyok megváltozni.”
„Bár olyan lennék, mint…”
„Nem vagyok elég okos/ügyes/szép/bölcs…, sőt.”
Ha belesüvít lelkünkbe a kishitűség önmagunkkal szembe, ha kezdünk elcsüggedni, gyorsan jelentkezzünk ki a hazugságokból, s lépjünk be Isten igazságába. Csak itt élhetünk igazi önmagunkként, csak itt lépkedhetünk szabadon az Isten Igéje által kijelölt utunkon.
Itt ezt halljuk:
„A Magasságos Isten szeretett gyermeke vagyok.”
„Meg vagyok váltva, újjá születtem.”
„Kiválasztott vagyok, tisztára mosott, szent.”
„Nagy árat fizettek értem.”
„Isten tökéletesen ismer, mégis tökéletesen szeret.”
„Terve van számomra, ami a javamra szolgál, nem a romlásomra, reménységre, nem kárhozatra.”
„Hozzá tartozom.”
Ezt olvassuk a Jn 8,47-ben: „Aki az Istentől van, hallja az Isten beszédeit.” Csak oda kell figyelnem Igéjére, hagynom kell, hogy gyökeret verjen bennem, s elfoglalja a hamis, destruktív gondolkodási minták helyét. Ha bátorító szentírási részletekkel helyettesítem a negatív belső párbeszédet, azok szelíden, de határozottan beléptetnek az istengyermekség valóságába.
Igen, ha Istenhez tartozunk, ha „Tőle vagyunk”, meghalljuk, amit mond. Ha naponta bejelentkezünk az Ő igazságába, nem fogjuk összekeverni az identitásokat. Magabiztosságot kapunk, ha azt a valónkat éljük, aki Krisztusban vagyunk.


Kérlek, Uram, emlékeztess mindig, hogy ki vagyok, és Kihez tartozom, amikor megkísértenek az önmagammal kapcsolatos hamis, ártó gondolatok. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.07.26.Karen Ehman, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések