A remény megragadható számodra
Én veletek vagyok minden napon a világ végezetéig. (Máté 28:20)
Megtörtént
már veled, hogy egy nehéz élethelyzetedben azon gondolkoztál, hogy miért nincs
Isten melletted? Mert Jézus követői ezen tűnődtek, miután Mesterüket keresztre
feszítették és a sírba helyezték. Álmaik és reményeik Vele együtt a sírba
lettek zárva, és nem tudták merre, kihez fordulhatnának.
Azon a napon, amikor Péter és János felfedezték az üres sírt, másik két
tanítvány Emmaus felé tartott. Ez a falu néhány kilométernyi távolságra volt
Jeruzsálemtől. Miközben a hétvége tragikus eseményeit elemezték, egy harmadik
ember is csatlakozott hozzájuk.
"Miről beszélgettek?" kérdezte tőlük.
"Mire gondoltok?" kérdezte tőlük a férfi.
Ezután a két tanítvány részletesen leírta, hogy Jézust miként tartóztatták le, feszítették keresztre, temették el, és az üres sírról is beszéltek Neki. A beszélgetés közben teljesen elvakította őket a kétségbeesés, és észre sem vették, hogy a Remény közvetlenül mellettük volt. Csakis a tragédiára koncentráltak, és a mellettük, a poros úton haladó Jézust nem ismerték fel.
Amikor elérték úticéljukat, elkezdték kérlelni az "idegent", hogy
vacsorázzon velük. Az asztalnál Jézus a vendégfogadó szerepét töltötte be.
Fogta a kenyeret, hálát adott, megtörte, és megkínálta a mellette ülőket. Ebben
a pillanatban a tanítványokat az emlékek sokasága árasztotta el...annak az
eseménynek az emléke, amikor Jézus a követőinek törte meg a kenyeret ....
Talán, ami igazán rádöbbentette őket a vendégük valódi
identitására, az a szögek okozta sebhelyes kéz lehetett, amely a kenyeret
odanyújtotta nekik. "Megnyíltak a szemeik, és felismerték Őt, majd
Jézus eltűnt a szemeik elől." (Lukács 24:31)
Talán már te is végigmentél a te saját, poros emmauszi
utadon, oly körülmények árnyékában, melyek összezavartak, megnehezítették a
lelkedet, és kétségbeesésbe hajszoltak. Ha így van, kedves barátnőm, soha ne
felejtsd el: ha nem is látod vagy érzed Jézus jelenlétét, még nem jelenti azt,
hogy Ő nem lenne melletted.
Mert Jézus melletted halad az úton, saját szavaival erősítette ezt meg: "Nem
maradok el tőled, sem el nem hagylak téged." (Zsidóknak írt levél 13:5), "Én
veletek vagyok minden napon a világ végezetéig." (Máté 28:20)
Ő a szavát
adta ezért. És az életét áldozta ennek bizonyságául.
Drága Uram, tudom, soha sem hagysz magamra. Bocsásd meg kérlek, hogy időnként mégis az elhagyatottság miatt nyafogok. És kérlek, bocsásd meg, amikor azon kesergek, hogy senki sem ért meg engem. Tudom, hogy Te mindent ismersz. Te vagy az én reménységem, Aki mellettem halad az úton. Jézus nevében, Ámen.
Forrás:
Girlfriends in God, When Hope is Walking Right Beside You, Don't Miss It,
Sharon Jaynes,
http://www.girlfriendsingod.com/2014/when-hope-is-walking-right-beside-you-dont-miss-it/,
used with permission kép: pinterest.com
Megjegyzések
Megjegyzés küldése