Maradandó nyom

„Hogy megvigasztaljam mind a gyászolókat, és koszorút adjak a hamu helyébe, örömnek olaját a gyászruha helyett, a szomorúság helyett meg ünnepi öröméneket.” Iz 61,3


Ahogy a bőröm ég hosszabb napozás után, ugyanazt éreztem a kezeimen is órákig. Hogy kedvezzek a családnak, elkészítettem a Carol néni-féle Jalapeno paprikát. Egy éles késsel tizennyolc méregzöld paprikából ízletes csónakocskákat alkottam a vágódeszkán. Nem vettem számításba, hogy a tíz percnyi érintkezés a maró paprikaolajjal több órán át fennálló égető érzést fog eredményezni a száraz bőrömön.
Ahogy néztem kipirosodott, repedezett bőrű kezemet, eszembe jutott, hogy néhány hónapja hasonlóan kiszáradt, alultáplált volt bennem valami más is.
Rossz állapotban volt a lelkem. Mint egy kő. Elmentem a templomba, énekeltem, végeztem a mozdulatokat. De a szívem nem dicsőítette Jézust.
Úgy gondoltam, az istentisztelettel van a baj. Változtatni kell. Új énekekre van szükség, valamire, ami felfrissíti a megszokottat. De kiderült, nem a dicsőítést kell megváltoztatni – nekem kell megújulnom.
Tudtam, hogy ez nem megy magától. Újra meg kell találnom az öröm olaját, amit alapigénk említ. Elhatároztam, hogy mindennap az Úr jelenlétébe helyezem magam, s kérem, cserélje le a gyászruhámat az Ő örömére, szomorúságomat az Ő öröménekére.
Előtte is olvastam a Bibliát, imádkoztam is naponta, de nem töltöttem időt Isten jelenlétében, nem kértem, hogy újítsa meg a szívemet.
Így hát ettől kezdve minden napomat az Úrral indítottam, dicsőítettem Őt. A lelki kalauz, amit használok, különböző ötletekkel szolgált: ismételgessem az Úrra vonatkozó jelzőket (hűséges, szerető, jóságos stb.), szólongassam különböző nevein (Gyógyító, Gondviselő, Őriző stb.), énekeljek himnuszokat és dicsőítő énekeket, s ami a kedvencem: hangosan olvassam a zsoltárokat.
Az, hogy Királyom dicséretével indítottam minden napot, átalakította a szívemet. Minden reggelt egy énekkel kezdek, ami segít elterelni gondolataimat önmagamról Őrá. Azután elmélkedem Jézus személyéről. Öröm oson a szívembe, ahogy kimondom, ki Ő nekem: a reménységem, a biztonságom, az erőm. Aztán felidézem, hogy bár az élet tele van megpróbáltatásokkal – akár megszokottsággal is– Ő állandóan működik bennem és általam. Minden nap ki tudja cserélni szívem törődöttségét új perspektívákkal.
Miután hetek óta gyakoroltam ezt az új formáját Jézus megtapasztalásának és imádásának, észrevettem, hogy másként kezdem látni az előttem álló napot. Jelenlétének parazsa maradandó nyomot hagyott a szívemen, épp mint bőrömön a csípős paprika olajának égetése.
 


Uram, segíts, hogy minden nap örömmel lépjek be kapudon, dicsőítéssel Jelenléted udvarába. Jóságos vagy, Uram, méltó mindennapi szívből jövő imádásomra. Szeretlek! Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.07.06., Lynn Cowell, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések