Először a terv született meg...

A kezdet nagyon fontos. Valójában a kiinduló pont igencsak meghatározza az utazás minőségét és a célba érkezés milyenségét.

Az én utam, - akárcsak a tiéd, - Isten szívében és gondolataiban kezdődött. Mielőtt még egyetlen lélegzetet vettem volna, Isten már megtervezett, életre hívott és szeretett engem. És ez az igazság rád is vonatkozik. Nem a véletlen műve vagy. Téged és engem Isten a terve szerint, szeretetből alkotott meg. Nem tévedésből vagy ezen a világon, Isten nem lépett hátra, és nem ijedt meg születésedkor, és nem szólt így: „Jaj, megszületett, mit kezdjek most már vele?!”

Először egy terv jött létre.

Az életem során gyakran megkérdőjeleztem értékemet. Igyekeztem minden percet igazán hasznos dolgokkal kitölteni, abban bízva, hogy ily módon talán elég jó leszek. Nem értem el a célom.

Amikor az orvos közölte velünk, hogy nem lehet biológiai gyermekünk, összetörtem, de valójában nem voltam igazán meglepődve. Úgy gondoltam: nem érdemlem meg az ilyen jellegű örömet.

Klinikai depresszióval való két évi kemény küzdelmem teljesen összetört, reménytelenségbe taszított, és egy mély, sötét, magányos gödörben találtam magam. Tökéletes hely egy magamfajta vesztes számára.

Az MRI vizsgálat eredményét megnézve az orvosom a következőt mondta: „Most már értem, miért vannak ekkora fájdalmaid, Mary. Súlyos gerincferdülésed van. 

Miért is ne? A diagnózis még inkább megerősített abban, hogy nem vagyok más mint egy hibás edény.

Hozzátok hasonlóan, nem volt könnyű az életem. Pedig minden vágyam az volt, hogy azzá a nővé váljak, akinek Isten megalkotott, és Isten akaratát cselekedhessem.

És pontosan ezt teszem, és ez vagyok én… a fájdalmaimmal és hibáimmal együtt. Isten még a gyengeségeimet is felhasználja, annak érdekében, hogy a tervét megvalósíthassa az életemben.

Abban pedig egészen bizonyos vagyok, hogy minden egyes küzdelmem tökéletes lehetőséget teremt arra, hogy az Ő fénye a legcsodálatosabban ragyoghasson. Ezek nem csupán üres szavak, ezek tények:

Amikor szembesültünk a valósággal, miszerint nem lehetnek biológiai gyermekeink, örökbe fogadtunk egy kisfiút és egy kislányt… el sem tudom képzelni az életünket nélkülük. Mára már csodálatos felnőtté váltak, saját családot alapítottak. Mindketten élő bizonyítékai Isten kegyelmének és gondviselésének.

Klinikai depresszióval való küzdelmem még mindig tart, de ez az állapot folyamatosan arra késztet, hogy Isten jelenlétét keressem. A mélységben töltött két évem során sok mindent átértékeltem, és ez az időszak számos félelmemtől és bizonytalanságomtól szabadított meg engem.

A gerincferdülésem fájdalmas tüneteket produkál, melyeket kezelni lehet, de gyógyítani kevésbé. Ez a tapasztalat viszont képessé tesz engem, hogy együtt tudjak érezni a krónikus fájdalmakat megtapasztalókkal. A fájdalom pedig megállásra kényszerít, akkor is amikor pörögnék tovább, annak ellenére, hogy tudom, mennyire szükségem lenne a pihenésre, feltöltődésre ...

És valóban… soha sem tudok elég jó lenni ahhoz, hogy megnyerjem Isten szeretetét. Igazán jó hír az, hogy nem is kell ezen görcsölnöm. Az én értékem abban rejlik, hogy Isten már a születésemkor kiválasztott, mert tudta, hogy az Ő gyermeke leszek. A teremtő Isten tervezett meg, hívott életre és szeret engem… Lenyűgöző igazság: magának, Istennek, gondja volt az én – és a te – formáltatásunkra.

„ Magasztallak téged, mert félelmes és csodálatos vagy; csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt. Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” 139. Zsoltár 14-16

Amikor azt az örökkévaló igazságot kezded megérteni és megélni, hogy a Teremtő Isten megtervezett, megalkotott, kiválasztott és szeret téged, akkor az Ő életedre vonatkozó csodálatos terve minden egyes nap ki fog bontakozni előtted. Az Ő szemében te különleges vagy. Az életedre vonatkozó terve felülmúlhatatlan. Ne érd be hát kevesebbel!

Atyám, egyre inkább meg szeretnélek ismerni téged, és az életemre vonatkozó tervedet. A te szereteted, megbocsátásod és kegyelmeden keresztül kívánom szemlélni önmagamat. Akaratod szerinti nővé kívánok válni. Köszönöm szeretetedet. Segíts minden napomat abban a tudatban megélnem, hogy a gyermeked vagyok. Jézus nevében jövök Hozzád, Ámen.

(Mary Southerland, The Plan Came First,  Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013, Used with permission, www.girlfriendsingod.com, fotó: pinterest.com)