Nyisd meg a szívét – és az enyémet is

„Volt a hallgatóságban egy Tiatira városából való, Lidia nevű, istenfélő bíborárus asszony. Ennek megnyitotta szívét az Úr, hogy hallgasson Pál szavaira.”

ApCsel 16,14

Ott állt előttem. „Előre akartam menni – mondta -, de képtelen voltam.”
A nagymamája mellette állt. Remény ragyogta be az arcát.
Megfogtam a lány kezét. „Ijesztő dolog olyasmit tenni, amit még sosem tettünk – mondtam neki. – De most itt vagyunk. Imádkozhatnánk együtt?”
Ez a fiatal nő a gyülekezetben nőtt fel, de élete során rossz irányba fordult. Évekig külön élt a családjától, és most kétségbeesetten kopogtatott nagymamája ajtaján. Azért jött el a nőkonferenciára, mert a nagymamájának küldött valaki két jegyet.
Egyértelműen az ingyen ebédért érkezett, és hogy örömöt okozzon a nagyanyjának. Arra számított, hogy teli gyomorral, de üres szívvel távozik a végén.
Csakhogy Isten meglátta őt belépni az ajtón.
Az Írás szavai áttörték a rideg kültakarót, és egyenesen kétségbeesett szívébe hatoltak. Elképzelhetetlennek tűnt a sérült fiatal nő számára, hogy előre jöjjön a szószékhez, de bízott abban, hogy valaki imádkozik vele, mielőtt elhagyja az épületet. Így történt, hogy most ott állt előttem.
Viszonzásul az imádkozásért megpuszilta az arcom. Mikor átölelt, a fülembe súgta: „Köszönöm”, és az arcán öröm ragyogott.
Elfordult, és nem láthatta, hogy csorognak a könnyeim.
Én is imádkozom valakiért évek óta, ugyanúgy, mint a nagymama, aki ott állt reménykedve az unokája mellett. Vannak napok, amikor elveszítem a reményt, és térdre hullva könyörgök az újratöltésért.
Az ApCsel 16-ban Pál találkozott egy Lídia nevű asszonnyal. Lídia sok mindenben különbözött attól a fiatal nőtől, akivel aznap a templomban találkoztam. Ő bíborkereskedő volt, anyagilag jól állt. És imádta Istent, mint bármelyik hívő zsidó asszony.
Abban hasonlítottak mégis, hogy egyikük sem találkozott még Jézussal. Kétezer évvel ezelőtt az Úr megnyitotta Lídia szívét. A találkozás hatására annyira megváltozott, hogy attól kezdve Jézus egyik legodaadóbb követőjévé vált.
Isten ma is nyit meg szíveket.
Lídia szívét megnyitotta, hogy be tudja fogadni az igazságot.
Megnyitotta a fiatal nő szívét a gyülekezetben, hogy létrejöjjön a kapcsolat, és a lelke újraépüljön.
Megnyitja az én szívemet is a reménynek.
Talán te is régóta imádkozol valakinek a megtéréséért, aki közel áll hozzád. Néha talán úgy érzed, semmi hatásuk az imáidnak. De mint a gondosan elvetett magok a földbe, az imádságaid mind-mind megérkeznek Mennyei Atyánk kezébe, s egy nap elülteti őket a szeretett személy szívébe, hogy kisarjadjon benne a Fény.
Folytatom az imádkozást, hogy Isten nyissa meg szeretteim szívét. Mialatt várakozom, imádkozom magamért is, hogy Isten az én szívemet is nyissa meg a reménynek, amit jóságosan felajánl nekünk.

Istenem, nyisd meg, kérlek … szívét, hogy fogadja be és fogadja el kegyelmedet, irgalmadat, átformáló szeretetedet. És nyisd meg az én szívemet is. Ígéreteid szilárd talaján akarok állni, és elragadtatással szemlélni, mit viszel véghez. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Suzie Eller: Open Hert Heart … and Mine, Encouragement for today, 2013.01.28.
www.proverbs31.org fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)