A hit látás

„Uram, nyisd meg a szemét, hogy lásson!”

2Kir 6,17a

Mikor első férjem halála után egyedülálló szülő lettem, a világ fenekestül felfordult. Az életem állandó egyensúlyozásban telt az anyagiak és az otthon, valamint aközött, hogy szilárd támasz legyek a fiam életében.

A döntések, amiket hoznom kellett, fölém tornyosultak, és nem volt senki, akihez fordulhattam volna. Melyek a legsürgősebb kifizetnivalók? Keressek munkahelyet, vagy maradjak otthon? Melyik a legjobb iskola a gyermekemnek?

Minél inkább igyekeztem helytállni, annál inkább eluralkodott rajtam a félelem. Legtöbbször úgy menekültem a szorongás és kételyek elől, hogy összekucorodtam, és aludtam. Hatalmas volt a teher, és körülvett a rettegés réme.

Sarokba szorítva éreztem magam, fáradt voltam, kimerült és magányos.

Pedig hiába éreztem így, nem voltam egyedül. Isten velem volt. És ezt tudtam. Csak felé kell fordulnom, ahelyett, hogy a körülményeimet szemlélem. Tudtam, hogy Isten nem enged elesni. Tudtam, hogy Ő éberen figyel, és ismeri aggódásaimat. Hozzá fordultam hát segítségért, hogy nyissa meg a szemem, és lássam meg gondoskodását. Így imádkoztam: „Uram, bízom abban, hogy itt vagy velem. Tudom, hogy soha nem hagysz el, nem csapsz be. Nem vagyok egyedül. Te vigyázol rám. Gondomat viseled, és tökéletes terved van számomra. Nem kell félnem, mert Te hűséges vagy.”

Azzal fejeztem be, hogy kértem Isten, nyissa meg a szememet, hogy lássam meg, amiért imádkoztam.

Megtette ezt már Elizeusért és a barátjáért is a 2Kir 6,17-ben. Arám király háborúban állt Izraellel. Ezalatt Elizeus és Isten egy másik embere folyamatosan kémkedtek utána, és jelentették Izrael királyának Arám minden lépését. Mikor Arám megtudta, hogy Elizeustól tudja Izrael királya a terveit, lovasokat és erős csapatot küldött, hogy éjjel kerítsék be a tábort, és fogják el Elizeust. Mikor Elizeus embere felkelt, és meglátta, hogy körbe vannak kerítve, kétségbeesve kiáltott fel: „Jaj, uram, most mit csináljunk?” Elizeus így válaszolt: „Ne félj! Mert azok, akik velünk vannak, többen vannak, mint azok, akik velük vannak.” (2Kir 6,15.16).

És akkor Elizeus az Úrhoz fordult: „Uram, nyisd meg a szemét, hogy lásson!” És a szolga ekkor meglátta, hogy körülöttük a hegy tele van tüzes lovakkal és szekerekkel. Hogyan hatott vajon a félelmére a tudat, hogy Isten az, aki harcol értük?

Kételkedés, félelem, fásultság vett erőt rajtad? Félsz, hogy legyőznek? Felkiáltasz, mint Elizeus embere: „Jaj, mit csináljak?”

Minden nap újra meg újra elhatározom, hogy szembeszállok a félelmeimmel Istenre és az Ő hatalmas erejére koncentrálva. Mindig megkaptam az iránymutatást Tőle, amikor lépnem kellett.

Talán a te életedben is eljött az idő, hogy kérd Istent, nyissa fel szemedet, hogy lásd meg erejét és szeretetét, amivel veled küzd a bajban. Ha meglátod az igazságot, ez erőt ad, hogy távolodj a félelemtől a szabadság felé. Isten jelen van az életedben.

Uram, nagyon nehéz bízni olyankor, amikor félek. De dönthetek, és azt választom, hogy Téged nézlek, és hinni fogom, hogy az én oldalamon harcolsz. Kérlek, segíts, hogy meglássalak a gondjaim közt. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Micca Campbell: Believing is Seeing, Encouragement for today, 2012. január 18. www.proverbs31.org/devotionals, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu)