Gyengeségek, erősségek

„Szeretlek, Uram, erősségem! Az Úr az én kőszálam, váram és megmentőm, Istenem, kősziklám, nála keresek oltalmat, pajzsom, hatalmas szabadítóm, fellegváram!”


Zsolt18,2b-3

Mindnyájunknak vannak gyengeségeink. Amelyekről úgy gondoljuk, sosem tudunk megszabadulni tőlük, miattuk nem leszünk olyanok, amilyenek lenni szeretnénk. Miattuk nem leszünk győztesek. Miattuk nem vagyunk erősek. Miattuk nem vagyunk „egészek”.

Engem nagyon zavarnak a gyengeségeim – különösen ilyenkor, év elején. Elhatároztam valamit alig egy hete, Újévkor, és már nem tudom tartani magam hozzá. De akkor sem vagyok hajlandó feladni, nem akarom elfogadni, hogy nem tudok megváltozni.

Krisztus ereje mindent megújíthat. Minden, ami szétesett, újra összeállhat. De néha belefáradok a próbálkozásba, érzem, mennyire gyenge vagyok.

Ismered ezt az érzést?

Neked mi a gyengeséged? Valami anyagi csapda, amiből nem tudsz kivergődni? Probléma a házasságodban, ami minden erődet elveszi? Valami lángoló indulat, ami nem csillapodik? Tehetetlenség, ami lebénít? Családi helyzet, ami felemészt? Valamilyen függőség, amitől nem szabadulsz, hiába határozod el újra meg újra?

Hadd leheljek egy kis életet a gyengeségedbe. Bármi legyen is az, akármilyen nagynak tűnik, „segít a Lélek is a mi erőtlenségünkön. Mert amiért imádkoznunk kell, nem tudjuk úgy kérni, ahogy kell, de maga a Lélek esedezik értünk szavak nélküli fohászkodással.” (Róm 8,26).

Nem kell minden kérdésre tudnunk a megoldást. Nem kell ötleteket adnunk Istennek. Elég, ha annyira kimerít a gyengeségünkkel való küzdelem, hogy már szavaink sincsenek az imádkozáshoz. Olvassuk el újra meg újra a fenti bátorító szavakat a Róma 8,26-ban, melyek hozzánk szólnak. Vagy gondoljuk át a következő biblia verseket:

„Nincs tehát most már semmiféle kárhoztató ítélet azok ellen, akik a Krisztus Jézusban vannak” (Róm 8).

„Ti azonban nem test szerint éltek, hanem Lélek szerint, ha Isten Lelke lakik bennetek” (Róm 8,9).

„Ha Isten velünk, ki lehet ellenünk?” (Róm 8,31)

„De mindezekkel szemben diadalmaskodunk az által, aki szeret minket.” (Róm 8,37).

Talán csak néhány percig csendben kell ülnünk. Nyugalomban, az ítélet súlya nélkül, elengedve a hiábavaló harc kudarcélményét. Csendben, abban a biztos tudatban, hogy a Lélek megsegít minket erőtlenségünkben.

Ő megérti gyenge pontjainkat. Ő tudja, mit kell imádkoznunk. Ennek a gyengeségnek célja van. Bár most nagyon keserves, a folytatás úgy alakul, hogy a végén valami jó süljön ki belőle. „Akik Istent szeretik, azoknak minden javukra szolgál” (Róm8,28).

Abban a csendben, mialatt a Lélek imádkozik értünk hangtalan fohászkodással, és mi csak isszuk magunkba az igazságot, kigyúl egy halvány fénysugár. Egy szikrányi kis remény. Egy előre elképzelhetetlen kegyelmi ajándék: érezni fogjuk, ahogy az Ő ereje beárnyékolja erőtlenségünket. Isten erejének legkisebb cseppje is több mint elég gyengeségeink, kudarcaink ellen.

Nem vagyunk gyengék.

Függők vagyunk. Függünk az Egyetlentől, aki elég erős arra, hogy segítsen rajtunk. Az Egyetlentől, akinek a kegyelme végig tud kísérni a folyamaton.

A kapcsolataink lehetnek elégtelenek. A körülményeink is. Az anyagi helyzetünk is. Az akaraterőnk is. A bizalmunk is. De Ő elég volt, most is elég, és mindig is elég lesz. „Elég neked az én kegyelmem, mert az én erőm erőtlenség által ér célhoz.” (2Kor 12,9).

Ezért hát ahelyett, hogy a gyengeségemen rágódnék, hagyom, hogy a Lélek megmutassa a következő lépést a cél felé. Kegyelmével lemosom magamról az ítéletet. Befogadom az Ő erejét. És gyengeségemet erősségemnek fogom tartani. „Mert amikor gyenge vagyok, akkor vagyok erős” (2Kor12,10).

Uram, tudom, hogy nélküled gyenge vagyok. Adj, kérlek, elégséges hitet ahhoz, hogy megoldjam, amit a mai nap tartogat számomra. Aztán majd elégséges hitet a következő naphoz. Jézus nevében, Ámen.


(Encouragement for today, 2011.01.10. Lysa TerKeurst, www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések