Istenem, nem értem

„Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet.” 

Péld 3,5-6


Istenem, nem értem, miért újult ki a rákja. Fiatal feleség, és édesanya. Szeret Téged, szereti a családját. Miért, Uram, miért?

Kérdeztél már Istentől ilyeneket? Én igen. Rengeteg szörnyűségről hallunk a világon, és nem értem, miért kell megtörténniük. Például miért harcolnak az emberek a hatalomért, s miattuk ártatlan gyermekek, mint az én két fogadott kislányom is, életükön át hurcolják kívül-belül a sebeket? Miért csapják be, árulják el egymást az emberek? Miért maradnak munka nélkül szorgalmas, becsületes férfiak és nők?

Nagyon hosszú a listám. És mikor az élet miértjeivel foglalkozom, szorongás és félelem fenyegeti a hitemet. Nem baj az, ha felteszünk Istennek nehéz kérdéseket. Nem tűnik úgy, hogy haragudna miattuk. Ám ha nem lépünk túl látszólag megválaszolatlan kérdéseinken, a hitünk meginoghat.
Az igazság az, hogy sokszor nem kapunk választ miértjeinkre. De úgy érezzük, jár nekünk a válasz. Talán mert megszoktuk, hogy a Google-ba bepötyögünk valami kérdést, s 10 másodperc múlva már tudjuk, amit előtte nem tudtunk. Istent is ilyennek szeretnénk, ilyen gyors és készséges válaszadónak?

Pedig talán olyan kérdésekkel bajlódunk, amivel nem kéne foglalkozni.

Nemrég egy repülőutamon Isten egy pillanatnyi félelmemet használta fel, hogy belelássak ebbe a témába. Már évek óta nem félek a repüléstől, ezért meglepődtem a reakciómon. Nem vagyok pilóta, nem értek a fizikához, az aerodinamikához. Ezért mikor a gép furcsán megdöccent, megrémültem.
Abban a pillanatban Isten eszembe idézte a Példabeszédek 3-5-öt: „Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj!” Ezzel az igével valami besurrant a szívembe és az agyamba. Nem kell tudnom a válaszokat a miértekre ahhoz, hogy békességem legyen. Nem a „miért”-et kell ismernem, hanem a „Ki”-t. És Benne tökéletesen megbízhatom.

Az élet miértjei felőrölhetnek, mert tudni akarom a válaszokat. Mindig. A nagy kérdésekre és a kicsikre. Hogy miért van háború, és hogy miért rak vissza valaki egy üres tejesdobozt a hűtőbe. De nem lehet mindenre választ kapni.

Az igazság az, hogy az én eszem emberi, sérülékeny, gyenge, és erősen korlátolt. Érzelmek hányják-vetik, félelmek színezik. Messze nem tökéletes. Isten bölcsessége és tudása viszont teljes és tökéletes.
Istennek nem kell mindent elmagyaráznia nekem. Elég, ha tudom, hogy Benne megbízhatom. S ha nem találok kielégítő választ egy kérdésemre, ez alkalom arra, hogy hálásan alávessem korlátolt megértésemet Istennek, és teljesen Ráhagyatkozzam.


Uram, csodálom mindentudásod. Semmi sem kerüli el a tekintetedet. Megint szembesültem valamivel, ami számomra érthetetlen. Ha saját értelmemre támaszkodom, minden elbizonytalanodik. Segíts, hogy Neked adjam át a kérdéseimet, és higgyem, hogy Te mindent számon tartasz, és minden helyzetnek Ura vagy. Jézus nevében, Ámen.


(Forrás: Encouragement for today, 2013.01.07., www.proverbs31.org/devotions, Glynnis Whitwer: God, I Don’t Understand, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu)