A gyakorlat mindig mesterré tesz?

„Segítsetek a szenteken, ha szükségben vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet.” Róm 12,13


„Semmi baj, lustaság. Próbáld újra. Ne feledd: ’gyakorlat teszi a mestert’”.
A Kicsik Ligája baseballedzője próbálta így bátorítani a fiamat, mikor az megint nem kapta el a labdát. Nem Mike edző volt az egyetlen felnőtt, akinek a szájából gyermekeim ezt a bölcsességet hallhatták. Kislányom hegedűtanárnője ugyanezzel a mondattal sarkallta több órás gyakorlásra a növendékeit. S a bibliatanáruk is feliratkozott az ősi tanács terjesztőinek listájára.
A tanítók az olvasás vagy a szorzótábla gyakorlására serkentik a nebulókat, a munkájukhoz szükséges készségeik fejlesztését célzó gyakorlásra ösztönzik a főnökök a beosztottakat, s melyik zongoratanonc nem hallotta tanára szájából újra meg újra: „gyakorolj, gyakorolj, gyakorolj!”?
De igaz-e, hogy a gyakorlás eredménye mindig a tökéletesség?
A Római Levélbe rejtve Isten egy kétszavas rövid üzenetet küld nekünk: „gyakoroljátok a vendégszeretetet” – de szó sincs benne mesterfokozatról vagy tökéletességről.
Mégis, valljuk be, hogy már maga a „vendégszeretet”, vagy ahogy manapság mondjuk „vendéglátás” szó is pánikot ébreszt, mert a tökéletesség igényét kapcsoljuk hozzá. Szemünk előtt magazinba való lakásdíszítés, szemkápráztató ínyencfalatok, patyolattisztaság, elbűvölő otthonok jelennek meg.
De fontos tökéletesnek lennünk – nekünk, az otthonunknak, az ételeinknek – ahhoz, hogy gyakorolhassuk a vendéglátást?
Mikor a Bibliát tanulmányozom, amellett, hogy eltöprengek azon, mit mond egy-egy ige, arra is szeretek felfigyelni, hogy mi hiányzik a mondatból. A mai alapigénkből is hiányzik sok minden. Nem azt mondja, hogy „Ti, akiknek tágas, lenyűgöző otthonaitok vannak, gyakoroljátok a vendégszeretetet”. Meg azt sem, hogy „Ti, konyhaművész lányok, akik leköröznétek a tévék sztárséfjeit, hívjatok vendégségbe másokat”.
Nem feltétel a lakás tisztasága, a dekoráció a falakon vagy a fakanálforgatás művészete. Egyetlen kérés: gyakoroljátok.
A „gyakorlás” szó jelentése: „egy művelet ismételt vagy rendszeres végzése a jártasság fejlesztése érdekében”. Nem tökéletességről beszél, csak fejlődésről.
Hálás vagyok azért, mert fiatalasszony koromban csak fejlődést vártak el tőlem, mialatt háziasszonyi teendőimet gyakoroltam, és nem tökéletességet. Lényegében nulláról indultam, tudtam, hogyan kell vizet forralni és megpirítani a kenyeret. Isten sem kereste nálam a tökéletességet ezen a téren, hisz úgysem találta volna meg. Nem az otthonom állapotát figyelte, hanem a lelkemét.
Úgy húsz évvel ezelőtt végre nagyot nyeltem, elrebegtem egy imát, és megnyitottam az otthonomat s a szívemet a vendégeknek. Gyakorlásomnak megvolt az eredménye. Tippeket kaptam, trükköket tanultam, hogyan kell szebbé tenni egyszerű ötletekkel az otthonomat, hogyan lehet fenntartani a viszonylagos rendet, s elkészítettem jó néhány könnyű, ízletes ételt a vendégeknek.
Előfordult, hogy túlpirult a csirke, hogy érdeklődő pókok figyelték a sarokból a beszélgetésünket, vagy össze kellett szednem a vasalatlan ruhát a fotelről, hogy a vendég leülhessen. A bejelentett vendégségre fel tudunk készülni, kitakarítunk, s készítünk valami finomat. De a váratlan látogatásokra is nyitottaknak kell lennünk, merjük beengedni életet tükröző otthonunkba a vendéget, ne szégyelljük azzal kínálni, ami mindig van otthon – pizzával, fagylalttal a fagyasztóból, keksszel a kamrából vagy zsíros kenyérrel.
Isten szándéka a vendégszeretettel, hogy áldást adjunk másoknak, de gyakran mi magunk leszünk megáldottak. Csatlakozz hozzám, nyissuk meg otthonunkat és szívünket a vendégek előtt. Még ha a gyakorlással otthonunk, főzőtudományunk, mi magunk nem leszünk is tökéletesek, de szívek fognak összekapcsolódni, egymás életét fogjuk megérinteni, mialatt szolgáljuk azokat, akiket Isten elénk hoz az úton. Tedd fel a teavizet! Közeledik a vendég.


Uram, bocsásd meg, hogy néha nem merek vendégül látni másokat. Segíts, hogy engedelmeskedjem kérésednek, fogadjam és szolgáljam a többieket, tudva, hogy nem a tökéletességet várod el, csak a gyakorlást. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.02.27., www.proverbs31.org, Karen Ehman, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések