Váratlan kegyelem

„Közben azonban belépett a törvény, hogy vele szaporodjék a bukás. Ahol azonban elhatalmasodott a bűn, túláradt a kegyelem.” Róm 5,20

A semmiből bukkant fel. Egyszerre láttam meg a félelemkeltő, jeltelen SUV-ot és a kék fényt.
Gyorsan a sebességmérőre pillantottam. Igazolta, amit a rendőr már tudott: túlléptem a megengedett sebességet. Éreztem, hogy összeszorul a gyomrom, ahogy készültem szembenézni a gondatlan szabályszegésemért járó méltó büntetéssel.
A visszapillantó tükörből figyeltem, ahogy a rendőrautó mögém áll. Egyik kezemben a jogosítványt és a forgalmit tartottam, a másikkal idegesen doboltam a kormánykeréken. Rossz érzésem egyre nőtt, ahogy türelmetlenül vártam, hogy a rendőr az ablakomhoz érjem: „Asszonyom, gyorshajtásért állítottam meg. Kérem a jogosítványt és a forgalmi engedélyt.”
És ekkor történt. Amire nem számítottam. Amit nem vártam. Amit nem érdemeltem meg.
A rendőr benézett a kocsiba, számba vette utasaimat (beleértve három meglepetten pislogó gyermekemet a hátsó ülésen). Mindnyájan megrezzentünk, ahogy a férfi harsány, déli hangzású „Hey!” kiáltással kimondta a férjem nevét. Mint kiderült egy gyülekezetben nőttek fel, s percekig örültek az újratalálkozásnak. Visszaadta a papírjaimat, s rám mosolygott. „Lassítson, kérem, és szép napot kívánok!”
Döbbenten ültünk, s csak a nagy, közös, megkönnyebbült sóhaj hallatszott, ahogy – mondanom sem kell: lassan – továbbindultunk.
Nem vettem figyelembe a szabályokat. Egyértelműen vétkes voltam. Megérdemeltem a büntetést, de ehelyett kegyelmet kaptam.
A kegyelem meg nem érdemelt jóindulat vagy megbocsátás. Nem lehet megszerezni vagy megvásárolni. Olyasmi, amit az illető, aki adja, saját szíve szeretetéből, jóságából húz elő. A Bibliában számos történet szól kegyelemről, amiben prostituáltak, hűtlen házastársak, csalók, tolvajok, hazugok részesültek. Bűnük büntetést érdemelt volna, de Isten bocsánatát kérték, s az Ő kegyelme elsöpörte vétküket. Kegyelmet kaptak, mint én is.
Mai alapigénkben Pál emlékezteti olvasóit, hogy bűneik ellenére Isten jó, Isten kegyelmet ad. Nem csak adja, de bőséggel, túláradóan adja. Minél többre van szükségünk, annál többet ad.
Bármennyire értékelem is a rendőr aznapi eljárását, az ő irgalma eltörpül Isten irgalma mellett. A rendőré kedvességből jött, nem megváltó szeretetből. Szeretet volt benne, de nem Jézus életadó és életmentő kegyelme.
Összefoglalva: büntetést érdemeltem aznap gyorshajtásért, de a rendőr megkegyelmezett, hasonlóképpen büntetés járna nekünk bűneinkért, de Isten felajánlja, hogy ennek ellenére megbocsát – el nem várható, jogosulatlan, meg nem érdemelt kegyelme által.

Uram, köszönöm neked a meg nem érdemelt kegyelemajándékot. Bocsásd meg bűneimet, áraszd rám irgalmadat, bár nem érdemlem meg. Köszönöm, hogy annyira szeretsz, hogy kegyelmedet biztosítod nekem vétkeim ellenére. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.03.06., www.proverbs31.org, Tracie Miles, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu,fotó: pinterest)