Már nem ugyanaz

„Amikor a föld népe az Úr elé járul az ünnepnapokon: akik az északi kapun jönnek be imádkozni, a déli kapun távozzanak, akik pedig a déli kapun jönnek be, az északi kapun távozzanak.” Ez 46,9

Ahogy reggel felnyitottam a szemem, tudtam, hogy ez is egy „olyan” nap lesz. Van egy mondás, amit talán ezekre a napokra találtak ki: „Ha anyu nem boldog, senki sem boldog”. Igen, szomorúnak, csalódottnak, üresnek éreztem magam, szorongtam.
De hiába kerestem az okát. Annyit tudtam, hogy sürgősen ki kell osonnom a házból, mielőtt bárki felébred, különben a hangulatom az egész napunkat tönkreteszi. Nemcsak az enyémet, a többiekét is.
Felhúztam a teniszcipőmet, s kisurrantam. Még nem tudtam, merre fogok futni, csak azt tudtam, hogy jó messzire. Elég messze ahhoz, hogy mire visszaérek, másként lássam a világot. Egyedül kellett maradnom Jézussal, hogy feltöltsön, hogy negatív érzéseim helyét az Ő békéje, igazsága, élete foglalja el.
Ahogy nekilódultam a futásnak, már rám törtek a régi, jól ismert gondolatok. Nem vagy szép. Nem vagy különleges. Nem vagy fontos. Hihetetlen, hogy sok éve olvasom, tanulmányozom és tanítom már az Igazságot, és még mindig itt tartok ezeknél a sötét gondolatoknál.
Mialatt a hazugságok igyekeznek uralmuk alá hajtani a tudatomat, felidézem a szívembe vésett mondatokat a Szentírásból. Ő szépnek lát. Neki nagyon fontos vagyok. Ő több mint elég nekem. Ő minden, amire szükségem van.
Engedem, hogy Istennek ezek a drága biztatásai hassanak rám, és elindulnak a könnyeim. Erre volt szükségem.
Nem arra, hogy a férjem megdicsérjen, és biztosítson szerelméről. Nem arra, hogy a munkaadóm vagy a barátom vállon veregessen. Jézusom szeretetének kiáradására volt szükségem. Arra, hogy újra felidézzem, kinek tart Ő engem, és az Ő igazságával helyettesítsem a régi, hazug, belém rögzült elképzeléseket.
Ha Isten jelenlétébe helyezkedünk, Ő feltölt minket. Átalakít, és már nem leszünk ugyanazok, akik voltunk, mikor megérkeztünk. Ezt a régiből újjá alakulást jelképezi az Ez 46,9-ben olvasott alapigénk. Izrael népét arra utasították, hogy ha belépnek az egyik kapun az imádás helyére, a szemben lévő kapun távozzanak.
Legyen ez igaz ránk is: „ne úgy távozzunk, ahogy érkeztünk, hanem szentebb, mennyeibb, lelkibb emberekként” (Matthew Henry). Miután Isten elé járulunk napi együttlétünkre, az együtt töltött idő után „a szemben lévő kapun” távozzunk, már ne legyünk ugyanaz, aki érkezéskor voltunk.
Egy órányi futás, sírás, Istennel való beszélgetés után más emberként tértem haza. Most már készen álltam. Készen arra, hogy az a feleség és anya legyek, akire a családomnak szüksége van. Olyan edény, akit Isten használni tud. A Jézussal való együttlét átalakított.

Uram, nagy szükségem van Rád most. Az élet néha kiszívja az erőmet, kiszárít, kiüresít. Mikor jelenlétedbe érkezem, alakíts át. Tölts fel a Te életeddel, a Te szíveddel, hogy mikor távozom „a szemben lévő kapun”, már ne legyek ugyanaz, aki érkezéskor voltam. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2012.01.31., Lynn Cowell, , www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest)