Olvasói gondolatok - Vallás

Felekezet, vallás, kegyesség. Fundamentalista, karizmatikus, Biblia szövetséges. Felház. Református, evangélikus, katolikus, golgotás, jezsuita, hit gyülekezetes, pünkösdista, babtista, metodista…

Szeretem a szavakat. Szeretem érteni őket. De ezeknél a fogalmaknál nem tudtam, hogy honnan induljak el. Mit jelent mindez? Ki vagyok én? Milyen kegyességű vagyok? És a többiek? Be kellene sorolnom magam? És őket? Fontos ez? Félnem kellene valamelyiküktől? Vagy elhatárolódni? Esetleg csatlakozni?

Azt éreztem, hogy lassan elveszítem a lényeget a sok szó és fogalom között.

Elképzeltem, hogy Jézus eljön közénk. Mi pedig megpróbáljuk beléptetni őt a mi vallásunkba, kegyességünkbe, felekezetünkbe. Mindenki elmondaná, hogy mi a jellemző erre vagy arra a csoportra. Eljátszottam a gondolattal, hogy Jézus megkap mindegyikről egy-egy részletes leírást, egy-egy részletes listát: Mit tesz a csoport és mit nem. Elképzeltem, hogy végighallgatná mindet figyelmesen, lassan, halkan. Aztán állást foglalna. Mindegyikben meg tudna jelölni olyat, ami kedves a szívének, és mindegyikben lenne olyan, amitől szomorú lenne. Szerintem Jézus nem csatlakozna egyik valláshoz, felekezethez, kegyességhez sem. Nem lépne be egyik szövetségbe sem. Viszont közösséget vállalna fel, szövetséget kötne mindegyik emberrel, aki szereti Őt, aki befogadta Őt, aki hisz Őbenne, Megváltójának, élete Urának ismeri Őt. Akkor is, ha orgona a kedvenc hangszere és akkor is, ha a gitár. Akkor is, ha szereti a keresztény filmeket és akkor is, ha nem. Akkor is, ha ostyával áldozik és akkor is, ha kenyérrel és borral Úrvacsorázik. Akkor is, ha felemelt kézzel imádkozik az Ő nevében az Atyához és akkor is, ha összekulcsolt kezekkel… 

Szomorú lenne, hogy ezek elválasztanak minket egymástól. 

Családunknak nincsenek vallásos gyökerei. Katolikus, vallását nem gyakorló feleség, ateista férj. Így indultunk. Aztán kiegészültünk egy véletlenül evangélikusnak keresztelt gyermekkel. Ma már négyen vagyunk. Mind a négyen egy református közösséghez, illetve leginkább annak a Vezetőjéhez, Jézushoz tartozunk. Most hálás vagyok Istennek, hogy keveset értek meg mindebből, de egyre többet értek Belőle. Nem tudom besorolni magam és a társaimat ezekbe a kategóriákba, de azt látom, ha szeretik Jézust és Érte, Vele, Általa próbálnak élni. 

Sokszor érzem azt is azonban, hogy elveszítjük a fókuszt. Ha egy ateista és egy Istenben hívő életében, cselekedeteiben, indítékaiban, elveiben, értékrendjében alapvető különbségek vannak, az jó és természetes, de ha két Istenben hívő embernél tapasztalom mindezt, az elbizonytalanít, és a hitben gyermekeket még inkább. 

Nem szeretnék félni keresztény társaimtól. Nem szeretnék magamra erőltetni, vagy épp megtagadni valamit azért, hogy megfeleljek egy-egy kegyességnek, vallásnak, felekezetnek, gyülekezetnek. Jézusnak szeretnék megfelelni, az Őáltala elnyert szabadságomat megélni, az Ő szeretetéből táplálkozva szeretni, beszélgetni, imádkozni, az Ő útján járni. 

Hogy ki vagyok én?



Ember. Keresztény (vagy keresztyén), aki várja azt, amikor megéljük, hogy mindnyájan Isten fiai vagyunk a Krisztus Jézusban való hit által. Mert akik Krisztusban keresztelkedtek meg, Krisztust öltözték fel. Nincs zsidó, sem görög, nincs szolga, sem szabad, nincs férfi, sem nő – és nincs jelentése, jelentősége egyik fent felsorolt szónak sem - mert mi mindnyájan egyek vagyunk Jézus Krisztusban. (Gal. 3.26-28.)

(Rácz Kornélia)





Megjegyzések

  1. Akár testvérek is lehetnénk az Úrban,ha nem felejtenénk el sokszor a lényeget a keresztséget és azt a tiszta érzést,és hitet,eggyek vagyunk Jézussal.

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések