Az összehasonlítás csapdája

„Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így azonban sok a tag, de a test csak egy.” 1Kor 12, 18-20

Ha jól emlékszem, még általános iskolás koromban kezdődött. Egyszerűen nem tetszettem magamnak, viszont arra vágytam, hogy mindenki másnak tetsszek.
Hatodikos voltam, mikor egy észak-karolinai kisvárosba költöztünk. Új osztálytársaim hetekig csúfoltak a szeplőim, a fehér bőröm, a furcsa kiejtésem miatt.
Nem tehettem arról, hogy nézek ki, vagy hogy beszélek, de azt befolyásolhattam, mi az, ami tetszik, és hogyan viselkedem. Egyszerű volt a stratégiám: összehasonlítottam magam a többi lánnyal, megfigyeltem, kit szeretnek legtöbben, és igyekeztem olyan lenni, mint ő.
Sajnos évtizedekbe telt, mire kiszabadultam ebből a csapdából. És tudom, ez nem csak az én gondom. Kamaszként, fiatal lányként, érett nőként – ott van bennünk a hajlam az összehasonlításra. Mindegyikőnkben.
Genia barátnőm rávilágított a csapda lényegére. Így fogalmazott: „Sosem ütjük meg a mércét, ha összehasonlítjuk magunkat másokkal, mert a mi belső képünket vetjük össze az ő külsejükkel.”
Pontosan. Amilyennek ismerem magam, azt vetem össze azzal, amit a másik mutat magából.
Azért is szomorú ez, mert az összehasonlítgatás versengésre ösztönöz. Pedig Isten szándéka nem az, hogy versenyezzünk, hanem hogy kiegészítsük egymást. Hogy biztassuk a másikat erősségeiben, mialatt elfogadjuk, szeretjük önmagunkat olyannak, amilyennek Isten alkotott.
Pál apostol így magyarázza az 1 Kor 12,18-20-ban: „Isten határozta meg minden egyes tag feladatát a testben, tetszése szerint. Ha valamennyi egy tag volna, hol volna a test? Így azonban sok a tag, de a test csak egy.”
Egyetlen módja van annak, hogy kiszabaduljunk az összehasonlítás csapdájából, ha ahelyett, hogy mások akarnánk lenni, elfogadjuk magunkat olyannak, amilyenek vagyunk.
Hogyan fogjunk hozzá? Mindenekelőtt bízz benne, hogy azért vagy olyan, amilyen, mert Isten ilyenné akart tenni, utána pedig legyél a legtökéletesebb önmagad. Fedezd fel, és ajánld fel egyedi személyiségjegyeidet, képességeidet, az ajándékokat, amiket Isten azért adott neked, hogy ezekkel közeledj mások felé.
Például, egyéni módon cselekszel és lépsz kapcsolatba másokkal. Tulajdonságaidat, erősségeidet, „kapcsolati kihívásaidat” Isten szándékosan szőtte egybe.
Néhányunkat másokra nyitottnak, a többiek lelkivilágára érzékenynek alkotott, mások inkább feladatorientáltak, kevésbé empatikusak. Ő alkotott egyeseket beszédessé, tevékenységükben spontánná, másokat a többiekre figyelőkké, meggondolttá.
Különbözünk egymástól, és mindenki hozzá tud adni valami értékeset a környezetéhez, a kapcsolataihoz.
Természetes adottságaink vannak, de a kétely elakaszt, mentséget ad a passzivitásra. „Én semmiben sem vagyok tehetséges. Nincs mit felajánlanom másoknak.” Nos, szeretsz főzni? Vigyél ebédet ágyban fekvő betegeknek. Szeretsz kézműveskedni? Ajánld fel szolgálataidat helyi rendezvények szervezőinek. Értesz a könyveléshez? Segíts a szomszédodnak beosztani a pénzét, eligazodni a számlák között.
Mindegy mennyire látod fontosnak vagy csekélynek az adottságaidat: Istentől kaptad őket, és felhasználhatod az Ő céljaira.
Természetes képességeinket születésünkkor kapjuk, a lelki ajándékok akkor érkeznek, mikor újjászületik a lelkünk. Amikor átadjuk életünket Jézusnak, Szentlelke feltölti lelkünket, megkapjuk a Lélek ajándékait. A lelki ajándékok is sokfélék, Isten gondosan kiválogatta, mit ad nekünk, hogy céljai megvalósításához hozzájáruljunk.
Már harmincas éveimben jártam, és nyomorultul éreztem magam, mikor rájöttem, hogy még mindig benne vagyok az összehasonlítás csapdájában: ott akartam szolgálni, ahol szükség van rám, de nem azzal, amiben jó vagyok. Kerestem a célt, de zavart, hogy igazából nem is tudom, ki vagyok.
Miután beazonosítottam és elfogadtam sajátos, egyéni vonásaimat, képességeimet és ajándékaimat, kiszabadultam az összehasonlítás csapdájából. Te is megteheted!
Ne hasonlítgassunk, ne versengjünk, hanem ünnepeljük és teljesítsük ki barátságainkat, gyülekezetünket, munkahelyünket, otthonunkat sajátos felajánlásainkkal, amiket adhatunk. Ne azt, ne úgy akarjunk adni, amit és ahogy a másik. Meglátod, mennyire jó a szabadság és önbizalom, amit akkor élhetsz át, ha azzá válsz, akinek Isten teremtett.

Uram, köszönöm, hogy alkotásod vagyok, hogy Jézus Krisztusban újraalkottál, és megvalósíthatom mindazt, amit elterveztél nekem. Abba akarom hagyni az összehasonlítgatást másokkal, hogy végre az lehessek, akinek Te megalkottál. Jézus nevében, Ámen.

(Renee Swope, Encouragement for today, 2012.06.13., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: http://www.missliterati.com/)