Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (4) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (21) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (11) Atya (2) barátság (15) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (26) belső békesség (11) belső viharok (19) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (14) Bizalom (61) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (9) bűntudat (2) céltudatos élet (9) család (4) csalódások (4) Csendes percek (2133) csendesség (6) csüggedés (12) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (19) Döntések (17) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (10) elég vagy (1) elengedés (2) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (1) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (11) fáradtság (6) feladat (13) félelem (13) feltámadás (5) feltöltődés (8) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (8) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (3) Gyermeknevelés (29) Gyógyulás (10) győzelem (4) hála (10) hálaadás (10) harag (3) harc (6) házasság (28) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (10) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (19) Immánuel (2) irgalom (9) irigység (2) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (12) Isten gondoskodása (27) Isten hangja (4) Isten hűsége (31) Isten időzítése (3) Isten keresés (3) Isten követése (15) Isten lát (2) Isten munkálkodása (11) Isten neve (6) Isten szeretete (79) Isten terve (21) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (58) Istenen lévő tekintet (3) Istennel töltött idő (17) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (7) Jézus keresztje (1) Jézus követése (40) Jézus szeretete (15) jóság (2) jövő (2) kapcsolatok (28) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (3) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (8) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (29) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (2) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nyugalom (8) nyugtalanság (2) odafigyelés (7) odaszánás (2) olvasói gondolatok (38) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (38) önuralom (1) önvizsgálat (19) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (2) Pásztor (1) pihenés (5) prioritások (2) próba (3) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (26) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (5) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (5) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (45) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szolgálat (21) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (4) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (12) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (20) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (2)

2017. november 19., vasárnap

Nem élt boldogan, míg meg nem halt, pedig élhetett volna...

Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, vigasztalok minden gyászolót. Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket. 


(Ézsaiás 61:4)

Mindannyian ismerjük Hamupipőke történetét. Hamupipőke a mindennapi szolgaság rabságából elragadó bálkirálynővé vált, az egykor hamutól maszatos leányzót ékszerek díszítették, és a gonosz mostohaanyja bántalmazó szavai helyett az egész falu csodálata vette körül. Mindannyian szeretjük a „boldogan éltek, míg meg nem haltak” történet befejezéseket.

Második Sámuel könyvének a 13. fejezete emlékeztet Hamupipőke történetére, bár két hatalmas különbséggel: nem egy tündérmeséről van szó, és a történések fordított sorrendben zajlottak. A leírás Támárról, a gyönyörű királylányról, Dávid lányáról szól.

Támár az egyik legszebb lány volt a királyságban. A neve pálmafát jelentett, amely a győzelmet és a méltóságot szimbolizálta. Támárnak több testvére is volt, vér szerinti és féltestvérek, amolyan monarchikus összevisszaságban éltek.

A történet szerint, az egyik féltestvére, Amnón, annyira kívánta Támárt, hogy éjszakánként már aludni sem tudott. Amnón, egy gonosz barát tanácsára hallgatva, becsalta Támárt a hálószobájába, a mit sem sejtő apa segítségével: Dávid meglátogatta Amnónt, aki beteget tettetett, aki a betegágyán Támár különleges kenyerére vágyott. Azt is kérte, hogy féltestvére saját kezével etesse meg őt.

Dávid utasította Támárt, hogy Amnón kérését teljesítse. A királylány engedelmeskedett édesapja rendelkezésének, és ment, hogy ápolja testvérét. Miután belépett a szobába, Amnón megparancsolta szolgáinak, hogy hagyják el a szobát, és zárják be maguk után az ajtót. Megragadta Támárt és az ágyra dobta, aki annak ellenére, hogy könyörgött, hogy ne tegye meg, elrabolta tőle a legértékesebb kincsét, a szüzességét. Miután kielégítette vágyait, Támárt a földre vetette a reményeivel és álmaival együtt. 

A zavarodott, tönkretett, megalázott Támár kétségbeesetten, zokogva rohant ki Amnón szobájából. Megszaggatta királyi ruháját, és kedves testvérét, Absolont kereste meg a palotában. Miután Absolon meghallotta mi történt, arra kérte Támárt, hogy a házában találjon menedéket, és arról biztosította testvérét, hogy ő majd gondoskodni fog róla, és kézbe veszi az ügy elrendezését.

Annak ellenére, hogy Támár továbbra is királylány maradt, életének további részét elzárva élte, zsákruhában, szégyenében hamut szórva a fejére. Soha többé nem vette fel a királyi díszes ruháját és soha többé nem élt királylányként. Élete végéig abban a tudatban volt, hogy őt már nem lehet visszahelyezni a méltóságába.

A történet nem csak Támár életét írja le, hanem nagyon sok asszonyét is, akikkel naponta találkozom, akiket a szégyen, az értéktelenség érzése és a helytelen énképük fogva tart attól, hogy megélhessék azt az életet, amit Isten szánt nekik.

Pál arra emlékeztet bennünket, hogy amikor Krisztushoz jövünk, akkor Ő újjá teremt bennünket (II. Korinthus 5:17), de sok nőtársunk elfedi ezt a csodát a múlt miatti szégyenkezés vagy az őket ért erőszak miatt. Úgy élik a mindennapjaikat, hogy lelküket újra és újra befedik hamuval, pedig a szégyen hamuját Jézus az áldozatával elmosta már. Drága testvérem, ne feledd, hogy sátán az, aki ezt a szégyen érzetet táplálja benned, ő azt akarja, hogy a bűntudat folyton gyötörjön téged.

Mi nem szórunk szó szerint hamut a fejünkre, vagy nem öltözünk zsákruhába, de mégis a szégyen nyomasztó terhét cipelve élünk az önvád és a hazugságok csapdájában.

Ne engedd, hogy sátán elhitesse veled, hogy te nem vagy egy gyönyörű királylány. Ne engedd, hogy elhitesse veled, hogy a méltóságodat már nem lehet helyreállítani. Az igazság az, hogy Jézus már helyreállított téged, neked egyszerűen csak el kell fogadnod ezt az igazságot.

Ézsaiás próféta így jövendölt Jézusról: 

Uramnak, az ÚRnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az ÚR. Elküldött, hogy örömhírt vigyek az alázatosaknak, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az ÚR kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállása napját, vigasztalok minden gyászolót. Hamu helyett fejdíszt adok Sion gyászolóinak, gyászfátyol helyett illatos olajat, a csüggedés helyett öröméneket. 
(Ézsaiás 61:4)

Jézusnak ott van az üvegcipellő a kezében. Ő arra vár, hogy a királylány – te magad – engedjed, hogy felhúzza azt a lábadra. Ne hallgass sátán szavára, aki azt sugallja neked, hogy nem illik ez a cipő a lábadra. Az ÚR, Aki a lábadat is megalkotta, már kijelentette, hogy ez a cipő a tiéd.

Tudom, Uram, hogy életemet a „Boldogan éltek, örökkön örökké” mondat jellemzi, hiszen olvastam a könyvedet, a Bibliát. Az örökkévalóságban a Királyfival fogok élni. Bocsásd meg kérlek, hogy sokszor a bűntudat fogva tart, és elfelejtkezem arról, hogy mit tett értem Jézus. Ma szeretném Jézus által megvásárolt igazság palástját magamra ölteni. Jézus nevében jövök hozzád, Ámen.





(Forrás: Sharon Jaynes, She Didn’t Live Happily Ever After, But She Could Have, Girlfriends in God, Daily Devotional, Copyrighted by Girlfriends in God, Inc. 2013,Used with permission, www.girlfriendsingod.com, fotó: pinterest.com)





Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése