Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (4) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (4) Advent2015 (1) Advent2017 (28) aggodalom (1) Aggódás (21) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (6) alkalmatlanság (5) Anyák napja (5) Anyáknapja (6) Apák napja (1) átadás (11) Atya (2) barátság (15) bátorítás (35) bátorság (5) Békesség (26) belső békesség (11) belső viharok (19) beszéd (6) betegség (1) Biblia olvasás (14) Bizalom (61) bizonyosság (1) bizonyságtétel (18) biztatás (3) böjt (2) bölcsesség (18) Bűnbocsánat (9) bűntudat (2) céltudatos élet (9) család (4) csalódások (4) Csendes percek (2133) csendesség (6) csüggedés (12) Depresszió (12) dícséret (2) dicsőítés (19) Döntések (17) Egy misszionárius naplójából (15) egyedül (2) együttérzés (10) elég vagy (1) elengedés (2) életöröm (8) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) elhívás (1) elismerés (3) előítélet (3) elutasítás (1) Emberekről van szó (14) emberektől való félelem (1) Emlékezés (2) engedelmesség (9) erő (15) fájdalom (11) fáradtság (6) feladat (13) félelem (13) feltámadás (5) feltöltődés (8) Filmajánló (4) fogadalmak (1) formálódás (1) Főoldal (154) Galéria (39) gondolataink irányítása (8) Gondolatok (42) gondoskodás (2) gondviselés (14) gyász (2) gyengeségek (3) Gyermeknevelés (29) Gyógyulás (10) győzelem (4) hála (10) hálaadás (10) harag (3) harc (6) házasság (28) hit (40) hozzáállás (3) Húsvét (10) hűség (8) identitásunk (8) időbeosztás (9) igazság (10) Igehirdetés (38) ígéretek (2) Igevers (4) Ima (44) imádság (19) Immánuel (2) irgalom (9) irigység (2) ismeretlen (1) Isten ajándéka (9) Isten ereje (12) Isten gondoskodása (27) Isten hangja (4) Isten hűsége (31) Isten időzítése (3) Isten keresés (3) Isten követése (15) Isten lát (2) Isten munkálkodása (11) Isten neve (6) Isten szeretete (79) Isten terve (21) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (19) Isten vezetése (58) Istenen lévő tekintet (3) Istennel töltött idő (17) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (19) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (7) Jézus keresztje (1) Jézus követése (40) Jézus szeretete (15) jóság (2) jövő (2) kapcsolatok (28) karácsony (3) kedvtelenség (1) Kegyelem (26) keresés (2) kételkedés (8) kétségbeesés (3) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (12) konfliktusok kezelése (6) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) közösség (1) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (13) Légy világosság (23) lehetetlen (2) magány (8) magvetés (3) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (13) megelégedettség (9) megismerés (6) Megpróbáltatás (29) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) miért (1) mint Jézus (2) misszió (2) munka (2) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nyugalom (8) nyugtalanság (2) odafigyelés (7) odaszánás (2) olvasói gondolatok (38) otthon békéje (2) öltözet (2) önbizalom (3) önértékelés (38) önuralom (1) önvizsgálat (19) önzetlenség (1) örök élet (9) őszinteség (1) összetöretés (2) Pásztor (1) pihenés (5) prioritások (2) próba (3) ráhagyatkozás (1) Receptek (4) Remény (26) rohanás (1) sóvárgás (5) stresszkezelés (5) szabadság (9) számadás (2) számolni Istennel (1) szavaink ereje (5) szégyen (2) szelídség (4) Szentlélek (5) szenvedés (1) szépség (5) szerelem (3) szeretet (45) szeretve élni (2) szeretve vagy (1) szolgálat (21) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (4) tiszta szív (2) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (12) új élethelyzet (1) új év (8) ünnep (6) valentin nap (1) változás (20) várakozás (15) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (8) Vigasz (7) vígasztalás (2)

2017. november 15., szerda

Elsiratjuk előre

„Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” Zsolt 139,15-16


Évekkel ezelőtt történt, hogy akkor még tinédzser fiam odaállt elém, és megkérdezte, elviheti-e a kisebb testvéreit fagylaltozni. Mekkora ötlet! Milyen figyelmes! „Persze” – mondtam. „Hozom a kulcsaimat, és indulhatunk!”
„Anya… mi úgy gondoltuk, hogy inkább csak mi megyünk, gyerekek” – válaszolta gyorsan.
„Aha” – mondtam, egyébre nem tellett a gondolataimtól, amik őrült sebességgel kezdtek kergetőzni a fejemben. Szörnyű baleset képeit láttam, telefonhívás érkezik a rendőrségtől, temetésre készülünk, és közben visszagondolok erre a pillanatra, amikor nemet kellett volna mondanom.
Úgy éreztem, minden az én döntésemen, minden rajtam múlik, ezért akartam így válaszolni: Nem. Szó sincs róla. Itthon maradtok. Örökre itthon maradtok. Vigyáznom kell rátok.
Miért csinálják ezt az anyák? Legtöbben ebben élünk, ebben a marcangoló, szörnyű rettegésben, hogy valami rossz történik valamelyik gyermekünkkel. Ránk nehezedik a tudat, hogy végső soron minden attól függ, mennyire tudjuk kézben tartani a dolgok menetét. És gondolatban számtalanszor elsiratjuk őket.
Azért van ez, mert tudjuk, hogy egy tönkretett világban élünk, ahol igenis történnek balesetek. A tragédia nem válogat, elér öreget és fiatalt egyaránt. Semmi sem garantálja, hogy megérjük a holnapot. És ez a tudat bizony megterheli egy anyuka szívét.
Álltam az ablakban körmömet rágva, és végignéztem, ahogy anyai szívem teljes tartalma benyomul egy autó belsejébe.
És ekkor rájöttem, hogy van választási lehetőségem.
Agyonaggódhatom magam a tudattól, hogy tőlem függ, meg tudom-e védeni őket. Vagy fordulhatok Istenhez, segítsen bölcs döntéseket hozni, és az igazság mentén leparkolni a gondolataimat.

Mert az igazság ez:


Isten megtervezte gyermekeim napjainak a számát.
Én a döntéseimmel hozzájárulhatok az életük minőségéhez, de a mennyiségét nem befolyásolhatom. Meghúzódhatnak bár itthon a szárnyam alatt, ha eljön az idő, hogy Jézushoz térjenek, el fognak menni.
Mai alapigénk így szól: „Csontjaim nem voltak rejtve előtted, amikor titkon formálódtam, mintha a föld mélyén képződtem volna. Alaktalan testemet már látták szemeid; könyvedben minden meg volt írva, a napok is, amelyeket nekem szántál, bár még egy sem volt meg belőlük.” Zsolt 139,15-16

Jézus legyőzte a halált, már nem kell félnünk tőle.
Hihetetlenül szomorú lennék, ha bárki meghalna szeretteim közül, összetörne a szívem. De nem kell a halálfélelem fogságában élnem.
„Mivel pedig a gyermekek test és vér részesei, ő is hozzájuk hasonlóan részese lett ezeknek, hogy halála által megsemmisítse azt, akinek hatalma van a halálon, vagyis az ördögöt; és megszabadítsa azokat, akik a haláltól való félelem miatt egész életükben rabok voltak.” Zsid 2,14-15

A halál csak átmeneti elválást hoz. Újra együtt leszünk majd.
A 2Sám 12-ben, mikor Dávid kisgyermeke meghalt, ő bízva mondta: „Én megyek majd őhozzá, de ő nem tér vissza hozzám” (23b). Tudta Dávid, hogy újra találkozni fog gyermekével, nem egy arctalan, személytelen lélekkel, hanem ezzel a gyermekkel, aki után most vágyódik. Felismerik egymást, átöleli, megcsókolja majd, és véget ér a halálokozta szétválás állapota.

Tudom, nehéz mindezeket megemészteni így kora reggel. És nem ígérem, hogy ezek az igazságok megvédenek a rettegéstől. De bízom benne, hogy segítenek a félelem helyett az igazságba horgonyozni a szívedet.


Uram, természetesnek érzem, hogy rágja a félelem a szívemet, hátha történik valami a gyermekemmel. De tudom, hogy ezzel csak ártok magamnak. Segíts, hogy feléd fordítsam a figyelmemet, a Te igazságod, szereteted, gondolataid és hatalmad foglalják el a félelem helyét. Jézus nevében, Ámen.

(Lysa TerKeurst: Planning Funerals that Won’t Happen Today, Encouragement for today, 2016.03.31., www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest)

1 megjegyzés:

  1. Hálásan köszönöm Atyám , hogy testvérem által ilyen vigasztalást hoztál a lányom(22)elalvása miatt.Jézus által köszönöm.

    VálaszTörlés