Labels

7 napos diéta (9) A hét fényképe (17) A hét idézete (20) A múlt feldolgozása (4) A szeretet mint életforma (2) adakozás (2) Advent 2013 (30) Advent 2014 (44) Advent 2015 (11) Advent 2016 (13) Advent 2017 (1) Advent2015 (1) Advent2017 (16) aggodalom (1) Aggódás (20) ajándék (11) Alapítvány (4) alázatosság (4) alkalmatlanság (1) Anyák napja (2) Anyáknapja (6) átadás (9) barátság (13) bátorítás (28) bátorság (3) Békesség (22) belső békesség (11) belső viharok (16) beszéd (5) betegség (1) Biblia olvasás (9) Bizalom (52) bizonyosság (1) bizonyságtétel (15) biztatás (1) böjt (2) bölcsesség (15) Bűnbocsánat (7) céltudatos élet (4) család (3) csalódások (4) Csendes percek (1898) csendesség (2) csüggedés (12) Depresszió (12) dícséret (1) dicsőítés (19) Döntések (11) Egy misszionárius naplójából (14) egyedül (2) együttérzés (10) elengedés (1) életöröm (6) elfogadás (9) Elgondolkodtató történetek (16) előítélet (2) elutasítás (1) Emberekről van szó (14) Emlékezés (2) engedelmesség (6) erő (11) fájdalom (8) fáradtság (4) feladat (10) félelem (10) feltámadás (3) feltöltődés (8) Filmajánló (4) fogadalmak (1) Főoldal (152) Galéria (39) gondolataink irányítása (6) Gondolatok (40) gondoskodás (1) gondviselés (13) gyász (1) gyengeségek (2) Gyermeknevelés (23) Gyógyulás (9) győzelem (4) hála (9) hálaadás (8) harag (2) harc (6) házasság (24) hit (37) hozzáállás (3) Húsvét (3) hűség (8) identitásunk (7) időbeosztás (6) igazság (8) Igehirdetés (38) ígéretek (1) Igevers (4) Ima (40) imádság (13) Immánuel (2) irgalom (7) irigység (2) ismeretlen (1) Isten ajándéka (7) Isten ereje (7) Isten gondoskodása (12) Isten hűsége (29) Isten időzítése (2) Isten keresés (2) Isten követése (8) Isten lát (1) Isten munkálkodása (7) Isten neve (5) Isten szeretete (68) Isten terve (15) Isten tudja (1) Isten válasza (18) Isten védelme (18) Isten vezetése (45) Istenen lévő tekintet (3) Istennel töltött idő (14) Istentisztelet (1) jellem (2) jellemsség (1) Jézus a világ világossága (2) Jézus áldozata (13) Jézus barátsága (2) Jézus eljövetele (2) Jézus képviselése (3) Jézus követése (32) Jézus szeretete (7) jóság (2) jövő (2) kapcsolatok (25) karácsony (2) kedvtelenség (1) Kegyelem (23) keresés (1) kételkedés (8) kétségbeesés (1) kevélység (1) kiégés (2) kísértés (10) kitartás (10) konfliktusok kezelése (4) korlátaink (1) könyörgés (3) könyvajánló (1) Könyvklub Ezernyi ajándék (4) Könyvklub: A menedék (16) Krisztus követése (4) kritika (2) kudarc (1) küzdelem (11) Légy világosság (15) lehetetlen (1) magány (7) magvetés (2) margóra (1) mások elfogadása (1) megbízatás (2) megbocsátás (10) megelégedettség (7) megismerés (6) Megpróbáltatás (26) megtèrès (3) megváltás (6) megváltást (1) mint Jézus (1) misszió (1) nagylelkűség (1) neheztelés (1) nyugalom (8) nyugtalanság (2) odafigyelés (4) odaszánás (2) olvasói gondolatok (22) otthon békéje (1) öltözet (2) önértékelés (34) önvizsgálat (15) örök élet (8) összetöretés (1) Pásztor (1) pihenés (4) prioritások (2) próba (2) Receptek (4) Remény (24) sóvárgás (5) stresszkezelés (4) szabadság (7) számadás (1) szavaink ereje (1) szégyen (1) szelídség (3) Szentlélek (4) szépség (5) szerelem (2) szeretet (36) szeretve élni (2) szolgálat (18) szünet (1) támogatás (1) teherhordozás (2) tiszta szív (1) tisztánlátás (4) törődés (2) túlhajszolt élet (3) türelem (9) új év (2) ünnep (6) valentin nap (1) változás (17) várakozás (13) vendégfogadás (2) Versek (38) veszteség (1) video (6) Vigasz (6)

2017. augusztus 13., vasárnap

Imádkozó édesanyák

„ A hit pedig bizonyosság abban, amit remélünk, meggyőződés arról, amit nem látunk.”



Zsid 11,1

Amikor a fiú elkezdett inni, a szülők nem tudták, mit tegyenek.
Aztán a fiút letartóztatták. Röviddel azután, hogy rájöttek, drogozik. Életében először, Mickey tehetetlennek érezte magát anyaként.
Mickey fia a gyülekezetben nevelkedett, egyszer még ifjúsági csoportot is vezetett. Otthonuk biztonságos hely volt, ahol megélték a hitet. A gyermekük elindult mégis lefelé, s bármit tettek, egyre lejjebb és lejjebb került a spirálban. A legkeményebb az volt, mikor éjjel betört a kis boltjukba, és kiürítette a pénztárt.

Ahogy Mickey körülnézett a gyülekezetben, látta, hogy más édesanyák is küszködnek hasonló problémákkal. Megszervezte a Tékozló Fiú Imacsoportot, kedd esténként gyűltek össze imádkozni a gyermekeikért. Imádkoztak egy évig, majd még egy évig, majd három évig.

Mickey látott visszatérő gyermekeket közben, de az ő fiáért mondott imák mintha hiába hangoztak volna el. Nem hagyta abba, továbbra is közös erővel imádkozott a többi édesanyával.

Milyen jó lett volna, ha van egy videokamera, ami felvette volna a fiú életét azokban a sötét napokban. Végigkísérhette volna drága barátnőm a folyamatot, ahogy Austin újra rátalál hitére, legyőzi a függőséget, és azzá a drága emberré válik, amilyennek most ismerjük.

Mickey-nek nem volt kamerája. Neki hite volt. Hite, ami újra meg újra próbára lett téve.

Mickey tudott fia minden döntéséről, de nem hagyta abba az imádkozást. Nem hagyta abba a bizakodást. Neki is nehéz lépéseket kellett megtennie, korlátokat kellett állítania. Meg kellett hallgatnia azokat az édesanyákat, akiknek nem jártak félre a gyermekei, és akik nem értették az ő küzdelmét.

Azt mondja, hogy azokban az időkben elkezdte a hit szemével nézni a fiát. Tudta, hogy neki nincs hatalma megváltoztatni őt, de Istentől erőt kaphat a kitartáshoz.

Gyakran mondjuk, mindent megtennénk a gyermekünkért. Ha valaki előre megmondja Mickey-nek, hogy éveken át fog imádkozni és bízni a változás legkisebb jelét sem tapasztalva, vajon vállalta volna? Azt mondja, igen.

Talán, kedves barátnőm, te is hasonló cipőben jársz. Felnevelted a gyermekedet, fiadat, lányodat, szeretetben. Biztonságos otthont nyújtottál neki. Megismertetted vele Jézust. És mégis, valahogy eltévedt, letért az útról. Biztatni szeretnélek. Az Atya szeret téged és a gyermekedet. Jézus történetében a tékozló fiúról (Lk 15,11-32) egy olyan gyermekről olvasunk, aki a szakadék mélyéig csúszott. Végül elhatározza, hogy hazatér. Figyeld, mit tesz az apa:
„És útra kelve el is ment az apjához. Még távol volt, amikor apja meglátta őt, megszánta, elébe futott, nyakába borult, és megcsókolta őt. A fiú ekkor így szólt hozzá: Atyám, vétkeztem az ég ellen és teellened, és nem vagyok méltó arra, hogy fiadnak nevezzenek. Az apa viszont ezt mondta szolgáinak: Hozzátok ki hamar a legszebb ruhát, és adjátok reá, húzzatok gyűrűt a kezére, és sarut a lábára! Azután hozzátok a hízott borjút, és vágjátok le! Együnk, és vigadjunk, mert ez az én fiam meghalt és feltámadott, elveszett és megtaláltatott. És vigadozni kezdtek." (20-24. versek).

Jézus azért mesélte el ezt a történetet, hogy bemutassa a Mennyei Atya szeretetét. Egy imádkozó édesanya szépsége nem vész el a gyermek rossz döntéseinek káoszában. Nem vagy egyedül, mikor imádkozol, Ő veled együtt várja, hogy magához ölelje visszatérő gyermekedet.

Atyám, köszönöm, hogy még nálam is jobban szereted a gyermekemet. Nem vagyok egyedül. Te velem vagy. Maradj ma is velem, kérlek. Adj erőt. Adj megújult reménységet és bizakodó tekintetet. Jézus hatalmas, csodálatos nevében kérlek, Ámen.








(Forrás: Encouragement for today, 2012.01.23. T. Suzanne Eller, www.proverbs31.org, fordítás:http://eszmelkedesek.blogspot.hu/, fotó : pinterest.com)

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése