Testkép

„Most ugyanis tükör által, homályosan látunk, akkor pedig majd színről színre. Most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, mint ahogy Isten ismer engem.”

1Kor 13:12

Elmentem egy tükör előtt az áruházban. Megálltam, visszaléptem, s újra megnéztem magam. „Ez tényleg én vagyok?” Kilencedik hónapban egy ikerpárral a hasamban olyan voltam, mint egy hordó, a hasamon a kabátom gombja, mint egy dugó, ami mindjárt kilő. Egy hatalmas gömbölyű has karokkal, lábakkal.
Pár nap múlva megérkezett Ryan és Melissa. Imádtam őket! De ahogy teltek a hónapok, egyre elégedetlenebb voltam a testemmel. Tele volt mindenféle ráncokkal, csíkokkal, bárhogy igyekeztem, nem tudtam eltüntetni őket.

Ugorjunk 25 évet. Melissa szereti játszani az „anya sztájlisztja” szerepet, nem engedi, hogy elhanyagoljam magam. Egyik nap farmert vásároltunk ketten, összeszedett néhányat, hogy próbáljam fel őket. „Engedj be, anya”, kopogott be az öltözőfülkébe.
Kinyitottam az ajtót: „Egy perc, és kinn vagyok, kincsem”.
Rosszallóan nézett végig rajtam. Később rám is szólt: „Ugye behúztad a hasadat? Nem értelek. Ne foglalkozz vele.”

Hányszor előfordult, hogy megdicsértem valakit, akit igazán szépnek tartottam, s az volt a válasz: „Köszönöm, de hát le kéne adnom néhány kilót”, vagy: „Igazán kedves vagy, de a hajam borzalmasan áll ma”, vagy „Inkább nézd meg őt, na ő valóban jól néz ki”. Pedig én egy kedves mosolyt, egy meleg, sugárzó tekintetet, egy egyszerű, aranyos teremtést láttam magam előtt. Dicséretem őszinte volt, de elkedvetlenedve láttam, hogy ő csak a hiányosságaival törődik.
Melissával való beszélgetésem ráébresztett, hogy én is ilyen vagyok. Sőt ami még rosszabb, ezt a mintát adom tovább a lányomnak.
Pedig az igazság az, hogy egészséges vagyok. Megszültem három csodálatos gyermeket. És ami ennél is fontosabb: Isten leánya vagyok. Saját hasonlatosságára teremtett. Szívembe és elmémbe pecsételte be ezt a tényt.
Csak juttatná is mindig eszembe valaki.
A bibliai időkben a tükör fényezett fémlap volt, ami könnyen behomályosodott, tökéletlenül tükrözte vissza azt, aki belenézett. Ha egy nő arca vagy teste nem volt tökéletes, barátnői vagy testvérei figyelmeztethették rá.
Ma viszont a kozmetikai tükrünkben 5x-ös, 10x-es sőt 15x-ös nagyításban vizsgálhatjuk arcunk részleteit, minden pórusunkat és szeplőnket! Ezek a tükrök gyakran csak a kulturálisan meghatározott szépségideálhoz mérnek minket.

Mi lenne, ha ehelyett arra a tükörre figyelnénk, amiről Pál apostol beszél a korintusi levélben? Minél közelebb jutunk Istenhez, annál tisztábban látjuk a dolgokat. Kevésbé lessük a saját arcunkat, inkább az Övét szeretnénk felfedezni.
És még ajándékot is kapunk: minél jobban ismerjük Istent, annál inkább fognak mások az Ő fényében látni minket.
Ha őt sugározzuk tovább – nos az az igazi szépség!



Istenem, te a saját képedre alkottál engem. Fontos vagyok számodra. Adj nekem bölcsességet. Add, hogy hálás legyek az egészségemért. Mellettem leszel, míg az örömöt, bölcsességet, békét és önzetlenséget keresem? Mert Hozzád szeretnék hasonlítani. Jézus nevében, Ámen.


(Forrás:Encouragement for today 2009. nov. 24.T. Suzanne Eller, www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: http://ministrynutsandbolts.com/)