Madarat tolláról

„Amikor Jézus odaérkezett, felnézett és megszólította: Zakeus, gyere le hamar! Ma a te házadban kell megszállnom” 

Lk 19,5

A társadalmi normák megszegője. Megváltó. Messiás. A Krisztus.

Más címekben, megnevezésekben is gondolkozhatsz Jézusról, de mit szólsz az elsőhöz?

Nemrég olvastam egy elgondolkodtató könyvet, aminek hatására eltöprengtem a kapcsolataiban a társadalom véleményét semmibe vevő Jézusról. Mai, „toleráns” kultúránkban talán nem sokan vonnák fel a szemöldöküket egyes barátkozásai láttán, de az ő idejében ezek nagyon botrányosak lehettek.

Bűnösökkel étkezett. Asszonyok tanítására is fordította idejét. Elfogadó volt a szamaritánusokkal szemben, akiket megvetettek fajtársai. Feje tetejére állítva a normákat, olyanokkal barátkozott, akiket kultúrája kivetett magából.

A „madarat tolláról, embert barátjáról” mondás mintha nem illene Jézusra – rám viszont annál inkább. Én mindig is olyanokkal barátkoztam, akik olyanok, mint én. Ösztönösen azok felé vonzódom, akik hasonlítanak hozzám, hasonlóképpen gondolkoznak, imádkoznak.

Jézus gyakran kihív „természetes” vonzódásaink köréből a „természetfelettibe”. Kultúrák feletti világában arra kér, szeressük ellenségeinket. Parancsban adja, hogy áldjuk a szegényeket. Arra hív, hogy azokat szeressük, akik látszólag nem szerethetők.

Megvizsgálván saját gondolataimat és szokásaimat, rá kellett jönnöm, hogy gyakran Jézussal ellentétes módon nyilvánulok meg. Elfogadom a vallásos embereket, nem foglalkozom az „elveszettekkel”. Nyitott vagyok a kortárs közösségembe tartozókra, nem figyelek a bölcs öregekre. Magamhoz méltónak tartom a tanult embereket, megvetem a tanulatlanokat. Rajongok azokért, akiken a siker fénye tükröződik, nem veszek tudomást azokról, akiknek semmi hátterük nincs.

Régi vasárnapi iskolai emlékeimből a barátkozással kapcsolatos jótanáccsal egybekötve előbukkan egy történet egy Zákeus nevű emberről. Nem volt tisztességes a munkája, termetre alacsony volt, méltatlan volt a tiszteletre. Nem tudott jól helyezkedni a társadalomban, de úgy helyezkedett, hogy láthassa Jézust. És Jézusnak ez elég volt. Azon a napon örök barátságot kötöttek.

Vajon kin néztem át, léptem át, akit Isten barátomnak szánt volna? Az őszülő asszonyon, akit a templomban láttam kifelé menet? A park padján üldögélő nőn, aki talán az éjszakát is ott töltötte? A hölgyön, aki rossz kiejtéssel vagy egyáltalán nem beszéli az anyanyelvemet? A szegényen? A magányoson? Aki egészen más, mint én? Határozzuk el, hogy felemeljük tekintetünket, és túlnézünk kényelmes köreink korlátján, hogy meglássuk azokat, akik mindent megadnának, hogy olyan barátjuk legyen, mint Jézus – vagy mint te meg én.

Uram, én nem úgy válogattam a barátaimat, mint te. Segíts, hogy mindenkiben meglássam az értékeket, úgy, ahogy Te tetted. Segíts, hogy túlnézzek szűk baráti körömön, s barátkozzam azokkal, akikkel Te barátkoznál. Jézus nevében, Ámen.

(Forrás: Encouragement for today, 2010. december 10. Amy Carroll www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)