A tenyerembe írtam a te nevedet....

Amikor bárányok sokaságára tekintek, nem látok mást csupán egy nyájat. Egy halom gyapjút. Paták sokaságát. Nem látom meg magát a bárányt. Látom én az állatot, de mind egyformának tűnik. Semmi különbség közöttük. Én pusztán ezt látom.
De a pásztor teljesen máshogy néz rájuk. Számára minden bárány más és más, minden egyes arc drága, mert minden arcnak története van. És minden egyes báránynak neve van....
Mert a pásztor ismeri a bárányait, és nevükön szólítja őket.
Amikor egy tömegre nézünk, nem látunk mást mint emberek sokaságát, akik megtöltenek egy stadiont, vagy elárasztanak egy bevásárló központot. Amikor a tömegre nézünk személyeket látunk, nem magát az embert, hanem csupán egy személyt. Személyek tömegét. Arcok tömkelegét. Mi csupán ezt látjuk.
De nem így szemléli őket a Pásztor. Számára minden egyes arc egyedi. Minden egyes archoz egy történet kapcsolódik. Minden egyes arc egy gyermek. És minden gyermeknek neve van....
Mert a Pásztor ismeri a nyáját. Minden egyes bárányát a nevén szólítja. A Pásztor Téged is ismer. Ismeri a nevedet. Sohasem fog Rólad elfelejtkezni. "A tenyerembe írtam a te nevedet..."  (Ézsaiás 49:16)

(Forrás: Max Lucado: When God Whispers Your Name, fotó: pinterest.com)