Belépni a másik fájdalmába

„Egy úton lévő samaritánus pedig, amikor odaért hozzá és meglátta, megszánta.” 


Lk 10,33

Fülledt nyáreste borította be a hátsó verandát, ahhoz is meleg volt, hogy megbillentsük a hintaszékeket, amiken ültünk. Egyetlen könyörülő szellő se rezdült. A pillanat nyugalma csendre késztetett. Csak hallgasd. Légy irgalmas. Térdét felhúzta az arcáig, a tekintete könyörgött. „Kell valaki, aki mellém kuporodik a gödörben. Aki segít kitörnöm a bánatból.”

Egy gombóc a torkomban válaszolt a fájdalmára. A történések leütötték. Félholtan hevert az élet útja mentén.

Kényelemszeretetem intett: surranj ki a vészkijáraton, mielőtt elárasztja lelked a zavartkeltő irgalom. Közismert sémaválaszok tülekedtek az ajkamra:
Az idő meggyógyítja a sebeket.
Amibe nem halsz bele, attól megerősödsz.
Isten időzítése mindig tökéletes.
Mindennek eljön az ideje.


„de amikor meglátta, elkerülte” (Lk 10,31b).
Nem tehetem meg, hogy elmegyek a vesztesége mellett. Hogy előre gyártott szavakat dobok rá, miközben átlépek a fájdalmán. Sokszor jobb visszatartani egy mondatot, mint hanyagul odavetni. Hallgass. Figyelj rá. Légy irgalmas.

„Egy szamaritánus pedig, amikor odaért és meglátta, megszánta; odament hozzá…” (Lk 10,33-34a)
Nem akarom sima sajnálkozással megérinteni. A sima dolgok nem tapadnak. Az átélt irgalom tapaszát ragasztom a sebére.
A közhelyek nem hoznak megkönnyebbülést. A csendes jelenlét, az odafigyelés, a könyörülő kéz segít. Az Ige igazsága irgalmas cselekedetekkel párosulva elindíthatja a gyógyulás folyamatát. Be kell lépnünk a gödörbe. Belesüllyednünk a csendbe. Hallgass. Figyelj rá. Légy irgalmas.

„olajat és bort öntött sebeire, és bekötötte azokat. Aztán feltette őt a saját állatára, elvitte egy fogadóba, és ápolta.” (34. v.).
Az irgalmas szamaritánus többet tett, mint hogy odalökött pár pénzdarabot, egy pokrócot vagy egy kortynyi vizet adott. Első volt a sorban, aki ápolta a sebesültet, segített neki talpra állni és meggyógyulni. Az irgalmas szamaritánus megállt, odahajolt hozzá, és biztosította a szükséges segítséget.

Azon a fülledt estén barátnőm lassú gyógyulása elkezdődött. Nem sokat tehettem, de segítőkész lélekkel adtam, amim volt - és a segítő szándék sokra képes. A karom nem mozdult, de hozzáért az övéhez, az élet valóságát közvetítette. Figyeltem reménység szintjének ingadozását, s ha alacsony volt, feltöltöttem.
Az irgalom az újrabízás, a feltámadó hit lehetősége felé irányította. Mások tanácsokkal látták el, imádkoztak érte, igaz szavakat mondtak neki. Karunkkal alányúltunk, felemeltük, és kihoztuk a gödörből. A gyógyulás felé fordítottuk.

„Másnap elővett két dénárt, odaadta a fogadósnak, és azt mondta neki: Viselj rá gondot, és ha valamit még ráköltesz, amikor visszatérek, megadom neked.” (35. v.)
Évek múltán összetört a szívem. Darabkái szanaszét gurultak, mint üveggyöngyök a dobozból. Meginogtam, majd elvágódtam a fájdalom mocsarába.
Barátnőm odajött hozzám, a túloldalon hagyta a „fel a fejjel”, „az, hogy szerettétek egymást, megéri a veszteséget” – szerű közhelyeket. Odahajolt a fájdalmamra. Csendben, figyelve, irgalmasan. Egy enyhe tavaszi reggelen, ugyanazon a verandán, előttünk két kávéscsésze.
„Újra egész leszel. Meg fogsz gyógyulni. Hinni fogod még, hogy Isten jó, vannak tervei veled, nem hagyott el sohasem.” Egy szemhunyorítással folytatta: „Valaki mondta ezt egyszer nekem, és igaza volt. Újra hiszek; újra bizakodom.” Az Irgalom rábólintott, ketten átkaroltak, és segítettek felállni. Ideje indulni; ideje gyógyulni.

„Mit gondolsz, e három közül ki volt a felebarátja a rablók kezébe esett embernek?" Ő így felelt: "Az, aki irgalmas volt hozzá." Jézus erre ezt mondta neki: "Menj el, te is hasonlóképpen cselekedj."” (36-37. v.)

Köszönöm, Uram, gyógyító irgalmadat. Köszönöm, hogy osztoztál fájdalmamban, mikor meghaltál a kereszten. Kérlek, nyisd meg a szemem, hogy meglássam magam körül a szenvedőket, taníts meg csendben lenni, figyelni rájuk és irgalmat gyakorolni. Jézus nevében, Ámen.






(Forrás: Encouragement for today, 2011.09.12.Samantha Reed, www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)

Megjegyzések

  1. Tegnap késő este elővettem a Bibliámat. Az irgalmas samaritánus példája került a szemem elé. Továbblapoztam, mondván, ezt már jól ismerem.
    Jó volt ma reggel egyrészt kicsit megalázódni, hogy ne legyintsek egy igehelyre se, hogy én már jól ismerem, hiszen Isten igéje él, és minden nap frissen szólhat. Másrészt pedig jó volt olvasni ezt a bejegyzést - így még nem gondoltam az irgalmas samaritánus példájára.
    Hálás vagyok az írójának és a fordítójának, kiválasztójának is! Köszönöm.

    VálaszTörlés
  2. Jób története jut ilyenkor eszembe: a barátainak a "bölcs" tanácsai. Tényleg jobb inkább csendben meghallgatni a másikat,mint frázisokat puffogtatni.
    Köszönöm a mait is!:)

    VálaszTörlés

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések