Amy vagyok, és szeretek díjakat kapni
„Kegyelmeddel vezérled megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent lakóhelyedre.”
2Móz 15,13 KG
Izmaim irgalomért sikítottak, de egy egyszerű megjegyzés új energiával töltött fel. Félúton voltak a súlyzóim, mikor megszólalt az edző: „Nahát, Amy! Eddig fel se tűnt, milyen erős vállad van!”
Ennyi volt. Fájdalomérzetem alább szállt, eltökéltségem megemelkedett. Kihúztam magam, és minden egyes gyakorlatot elvégeztem a szokásos kihagyások nélkül. Próbáltam uralkodni a vonásaimon, és hűvös nyugalommal folytatni, mintha nálam ez a teljesítmény természetes volna, közben pedig eltöltötte a szívemet a jól végzett munka öröme.
Semmi kétség, szeretek csillagokat kapni. Elemista koromtól kezdve a súlycsökkentő edzésekig valós és képzelt csillagokról álmodoztam. Bután hangzik egy felnőtt nő szájából, hogy ilyen, látszólag közönséges dolgok motiválják, de én már elfogadtam, hogy ez része a huzalozásomnak.
A dicséret az üzemanyagom. Ha szeretve érzem magam, pislákoló tüzem lángra lobban, és újabb teljesítményekre ösztökél.
Hiszem, hogy Isten teremtett ilyennek, de gyakran félresiklásaimat is ez a vonásom okozza. Mások tetszése kezd motiválni – dicséretek, díjak, az, hogy elfogadjanak. Mielőtt észrevenném, mások (és nem Isten) elismeréséért kezdek küzdeni, vagy magamba roskadok, ha csalódást kellett okoznom.
Talán azt várod, hogy azzal folytassam, mennyire helytelen az örömért élni, de nem ez következik. Nem rossz az örömért élni. Az a rossz, ha az örömforrást hibázzuk el.
John Piper, író és lelkipásztor, így fogalmaz: Örömünk kincsünk mértéke. (Angolul szójáték: Our pleasure is the measure of our treasure.)
A kultúrát, amelyben élünk, az öröm utáni vágy hajtja. Mindenfelől azt halljuk, hogy leljünk örömöt a nyaralásban, az alkoholban, szórakozásban, magunkkal törődésben, romantikus kalandokban, étkezésben. A tévéből, a moziból, a zeneszámokból egyre árad a felhívás a korlátok nélküli szexre, a végtelen bulizásokra, illegális szerek fogyasztására.
Én is bedőltem némelyiknek, elhittem, hogy folyamatos jó érzést generálnak, de hamar rájöttem, hogy ezek az időszakos örömök nem tekinthetők kincseknek. Mindegyik nyújt egy pillanatnyi felfokozott állapotot, de az alázuhanás fájdalmas és hosszantartó. Még a felaggatott aranycsillagok is veszítenek fényükből idővel, és újabbakra kezdesz áhítozni.
Isten belénk huzalozta az öröm utáni vágyat, de azért tette, mert egyedül Ő minden öröm végső forrása. Vele összehasonlítva fakó minden más.
Vizsgáljuk meg a Szentírásból mit tudunk meg Isten lényegi vonásáról: kegyelméről, szeretetéről. Alapigénk szerint kegyelme vezérel minket: „Kegyelmeddel vezérled megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent lakóhelyedre” (2Móz 15,13). Más igehelyek szerint Isten kegyelme és szeretete, a kincs, mely nem fakul meg soha: gazdag (Kiv 34,6), irgalmas (Zsolt 25,7), csodálatos (Zsolt 31,22), jobb az életnél (Zsolt 63,4), hűséges (Zsolt 89,25), örökké tart (118,4), bőséges (145,8), örök (Jer 31,3), türelmes, jóságos (1Kor 13,4), széles és hosszú, magas és mély (Ef 3,18), minden értelmet meghalad (Ef 3,19).
Isten a mi örömünkre árasztja ránk szeretetét, és Ő is örömét leli a mi szeretetünkben. Csodálatos körforgása ez a hosszantartó dicséretnek, a legmélyebb örömnek, melyért teremtettünk.
Uram, add, hogy cselekedeteimmel a te tetszésedet keressem, és ne másokét. Add, hogy a Benned meglelt öröm kielégítse a lelkemet. Az, amilyennek te látsz engem, meghaladja mindazt, amire vágyom, amit keresek, ezért dicsérem szent Neved, és megpihenek Benned. Jézus nevében, Ámen.
Ennyi volt. Fájdalomérzetem alább szállt, eltökéltségem megemelkedett. Kihúztam magam, és minden egyes gyakorlatot elvégeztem a szokásos kihagyások nélkül. Próbáltam uralkodni a vonásaimon, és hűvös nyugalommal folytatni, mintha nálam ez a teljesítmény természetes volna, közben pedig eltöltötte a szívemet a jól végzett munka öröme.
Semmi kétség, szeretek csillagokat kapni. Elemista koromtól kezdve a súlycsökkentő edzésekig valós és képzelt csillagokról álmodoztam. Bután hangzik egy felnőtt nő szájából, hogy ilyen, látszólag közönséges dolgok motiválják, de én már elfogadtam, hogy ez része a huzalozásomnak.
A dicséret az üzemanyagom. Ha szeretve érzem magam, pislákoló tüzem lángra lobban, és újabb teljesítményekre ösztökél.
Hiszem, hogy Isten teremtett ilyennek, de gyakran félresiklásaimat is ez a vonásom okozza. Mások tetszése kezd motiválni – dicséretek, díjak, az, hogy elfogadjanak. Mielőtt észrevenném, mások (és nem Isten) elismeréséért kezdek küzdeni, vagy magamba roskadok, ha csalódást kellett okoznom.
Talán azt várod, hogy azzal folytassam, mennyire helytelen az örömért élni, de nem ez következik. Nem rossz az örömért élni. Az a rossz, ha az örömforrást hibázzuk el.
John Piper, író és lelkipásztor, így fogalmaz: Örömünk kincsünk mértéke. (Angolul szójáték: Our pleasure is the measure of our treasure.)
A kultúrát, amelyben élünk, az öröm utáni vágy hajtja. Mindenfelől azt halljuk, hogy leljünk örömöt a nyaralásban, az alkoholban, szórakozásban, magunkkal törődésben, romantikus kalandokban, étkezésben. A tévéből, a moziból, a zeneszámokból egyre árad a felhívás a korlátok nélküli szexre, a végtelen bulizásokra, illegális szerek fogyasztására.
Én is bedőltem némelyiknek, elhittem, hogy folyamatos jó érzést generálnak, de hamar rájöttem, hogy ezek az időszakos örömök nem tekinthetők kincseknek. Mindegyik nyújt egy pillanatnyi felfokozott állapotot, de az alázuhanás fájdalmas és hosszantartó. Még a felaggatott aranycsillagok is veszítenek fényükből idővel, és újabbakra kezdesz áhítozni.
Isten belénk huzalozta az öröm utáni vágyat, de azért tette, mert egyedül Ő minden öröm végső forrása. Vele összehasonlítva fakó minden más.
Vizsgáljuk meg a Szentírásból mit tudunk meg Isten lényegi vonásáról: kegyelméről, szeretetéről. Alapigénk szerint kegyelme vezérel minket: „Kegyelmeddel vezérled megváltott népedet, hatalmaddal viszed be te szent lakóhelyedre” (2Móz 15,13). Más igehelyek szerint Isten kegyelme és szeretete, a kincs, mely nem fakul meg soha: gazdag (Kiv 34,6), irgalmas (Zsolt 25,7), csodálatos (Zsolt 31,22), jobb az életnél (Zsolt 63,4), hűséges (Zsolt 89,25), örökké tart (118,4), bőséges (145,8), örök (Jer 31,3), türelmes, jóságos (1Kor 13,4), széles és hosszú, magas és mély (Ef 3,18), minden értelmet meghalad (Ef 3,19).
Isten a mi örömünkre árasztja ránk szeretetét, és Ő is örömét leli a mi szeretetünkben. Csodálatos körforgása ez a hosszantartó dicséretnek, a legmélyebb örömnek, melyért teremtettünk.
Uram, add, hogy cselekedeteimmel a te tetszésedet keressem, és ne másokét. Add, hogy a Benned meglelt öröm kielégítse a lelkemet. Az, amilyennek te látsz engem, meghaladja mindazt, amire vágyom, amit keresek, ezért dicsérem szent Neved, és megpihenek Benned. Jézus nevében, Ámen.
(Forrás: Amy Carroll: I’m Amy, and I Like Getting Gold Stars, Encouragement for today, 2014.09.09., www.proverbs31.org, fordítás: www.eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó: pinterest.com)
.jpg)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése