Mária-pillanat

 Erzsébet „hangosan felkiáltott: „Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? … És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott néked.” 

Lk 1:42-45


Mondtál már igent Istennek valamire, amiről hitted, hogy életre szóló feladat lesz? Amikor igent mondtál, tudtad, hogy az életed gyökeresen megváltozik? Szeretem Mária, a fiatal, kedves, ártatlan Mária történetét, aki elvállalta az életre szóló feladatot.

Elképzelem, mit gondolt, mikor Gábriel kijelentette neki, hogy ő lesz az anyja a Magasságbeli Fiának. Mária a fiú fogantatásának részleteit is megismerte. Habozás nélkül válaszolt az életre szóló feladatra: „legyen nekem a te igéd szerint” (Lk 1:38).

Mária azt tette, amit legtöbben teszünk, ha valami „nagy dolog” történik: elszaladt egy barátnőjéhez. Nem tudom, hogy a vele történt különös esemény kiváltotta félelmében vagy izgalmában szaladt. Talán csak félre akart vonulni, míg megemészti a történteket. Vagy egy ölelésre vágyott valakitől, aki szereti őt, és megnyugtatja, hogy minden rendben lesz.

Az Írás azt mondja, hogy „sietve elment” az 5-6 órányira a hegyek között lakó Zakariás és Erzsébet házához – egy menedékhelyre. Amikor megérkezett, unokatestvérének, Erzsébetnek a szavai igazolták, hogy őt, Máriát valóban kiválasztotta Isten, hogy világra hozza a régóta várt Messiást. „Hangosan felkiáltott: ’Áldott vagy te az asszonyok között, és áldott a te méhednek gyümölcse! De hogyan történhet velem az, hogy az én Uramnak anyja jön hozzám? Mert íme, amint fülemben felhangzott köszöntésed szava, felujjongott a magzat méhemben. És boldog vagy te, aki hittél, mert be fog teljesedni, amit az Úr mondott neked.’”( Lk 1:42-44).

Ez volt Mária pillanata. Amit elhitt az angyal szavának, az most bebizonyosodott. Válaszul Mária dicsőítette Istent, mondván: „Magasztalja lelkem az Urat, és szívem ujjong megváltó Istenemben, mert tekintetre méltatta szolgálója alázatosságát. Íme, mostantól fogva boldognak hirdet engem minden nemzedék, mert nagy dolgot cselekedett velem a Hatalmas, és Szent az ő Neve” (Lk 1:46-49).

Történt már veled valami hasonló? Szólt már hozzád az Úr az igéje által, imádkozás közben, és lelkedben érezted, hogy amit mond, az félelmetes? Kérte-e már hogy igent mondjál valamire, ami az egész életedet egyszer s mindenkorra megváltoztatja? Megráztad magad, hogy szabadulj a kötelékektől, és mindentől, ami akadályozhatja a pontos megértést. Vadul járkáltál napokig, nem tudván, jól hallottad-e. Újra meg újra lejátszottad az átélt jelenetet, de csak nem akart megvilágosodni. Aztán egyszerre, váratlanul igazolódott, amit addig csak sejtettél. Isten egy lelkipásztor, egy szentírási részlet, egy ének, egy barát, egy családtag szavaival vagy egy eseménnyel igazolta azt, amit a szívedbe súgott. Ha így történt, tudtál, mint Mária tette, Isten dicsőítésével válaszolni?

Talán ma szól hozzád Isten, és hív egy isteni feladatra? Talán ez a levél igazolja „Mária-pillanatodat”?


Vagy talán még vársz az életre szóló feladatra. Isten mindig a legalkalmasabb időben bízza ránk a feladatot. Maradjunk Isten és az Ige közelében, hogy készen álljunk az igenre, amikor szól hozzánk.

Uram, Veled ünneplem a feladatokat, amiket adsz nekem, kicsiket és nagyokat egyaránt. Felidézem valaha volt Mária-pillanataimat. Félve, remegve és izgalommal várom a következőt. Te a megfelelő idő Istene vagy. Köszönöm, hogy kiválasztottál, hogy része legyek az általad elgondolt történetnek. Minden feladatnál add, hogy úgy válaszoljak, mint Mária: „legyen nekem a te igéd szerint”. Jézus nevében, Ámen.



(Forrás: Encouragement for today, 2009. december 22.,  www.proverbs31.org,  Wendy Pope, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések