Gumigyűrűk Rináért

„Erre megkérdezik az igazak: Uram, mikor láttunk éhesen, hogy enned adtunk volna, vagy szomjasan, hogy innod adtunk volna? Mikor láttunk idegenként, hogy befogadtunk volna? Mikor láttunk betegen vagy börtönben, hogy meglátogathattunk volna? A király így felel: Bizony mondom nektek, amit e legkisebb testvéreim közül eggyel is tettetek, velem tettétek.”


Mt 25, 37-40

„Anyu, miért kaptam a gumigyűrűket?”

Kíváncsiság csillant 9 éves fiam szemében, ahogy előkotorta karácsonyi zoknijából a drapp színű köteget. Egymás után mindhárom gyermekünk felfedezte, hogy a fényes burkolatú édességek, csillogó apróságok között ott lapul egy csomó gumigyűrű.

„Ha végeztetek, elmagyarázzuk apátokkal”- válaszoltam férjemre kacsintva.

Gyermekeim, mialatt ők a megajándékozottak, leckét fognak kapni az ajándékozásból.

Azok a gumigyűrűk többet jelentenek valami eszköznél, amivel összefoghatunk, leszoríthatunk széteső vagy laza dolgokat. Egy szegénységben élő gyermeket jelképeznek.

Családunk támogat egy indonéziai kislányt a Compassion International-hoz tartozó ottani gyülekezeten keresztül. Rina mosolygó arcocskája a hűtőnkre mágnesezett fényképen emlékeztet rá, hogy szolgálnunk kell „a legkisebbeket”, és legyünk hálásak a lehetőségért. Minden hónapban küldünk egy csekket imádsággal töltött borítékban. Ezzel járulunk hozzá Rina neveltetéséhez, lelki fejlődéséhez, egészségügyi ellátásához.

Rendszeres tájékoztatást kapunk iskolai előmeneteléről, a vasárnapi iskolai tevékenységéről, egészségi állapotáról. A Compassion International lehetővé teszi, hogy bepillantsunk a kislány és családja életébe, kedvenc elfoglaltságaiba. Nem sokkal Karácsony előtt kaptam egy ilyen beszámolót, amiből egy mondat szíven ütött. „Rina segít a ház körül, vigyáz a kisebb testvéreire, segít a főzésben és az állatok gondozásában. Szeret gumigyűrűkkel játszani.”

Elszorult a szívem. Micsoda? Nem babákkal? Nem labdákkal? Még csak nem is ugrókötéllel? Mikor elvégezte különféle feladatait, ez a drága kislány leül, és gumigyűrűkkel játszik. Könnyes szemmel pillantottam gyermekeim csordultig telt játékos ládájára. Sok játékot hónapok óta nem vettek elő.
Azon a karácsonyon férjemmel úgy döntöttünk, kevesebbet költünk a tervezettnél a család ajándékaira, a maradékot inkább elküldjük a Compassion-nek, vegyenek ajándékot Rinának. Imádkoztam, hogy jusson belőle egy babára is.

Miután a gyermekeink befejezték az ajándékok bontogatását, felolvastuk nekik a Rináról szóló beszámolót. „El tudjátok képzelni, hogy valaki örömét leli abban, hogy gumigyűrűkkel játszik? – kérdeztem. - Mikor édesapátokkal ezt olvastuk, elhatároztuk, hogy abból a pénzből, amit nektek szántunk ajándékra, elveszünk egy részt, és elküldjük, hogy Rinának vegyenek ajándékot belőle.”
Gyermekeink közül ketten azonnal velünk örültek, a harmadik egy kicsit duzzogott. Hónapok múlva viszont mindnyájan fellelkesültünk, mikor megérkezett Rina saját kézzel írt levele, mellette az angol fordítással: „Nagyon köszönöm az új ruhákat, amit kaptam. És a babát.” Elmosolyodtam. Az a gyermekem, aki még karácsonykor duzzogott, most megkérdezte, nem válhatna-e ebből hagyomány.

Akár a szomszédban, akár a világ túlsó végén, szegények mindenütt vannak. Mai igénk arra hívja fel a figyelmet, hogy vegyük észre azokat, akiknek nem jut pihenés, bátorítás, gondoskodás. Azt olvassuk, hogy ha akármelyik szenvedőnek vagy szűkölködőnek nyújtunk valamit, azt nemcsak egy szomszédnak, egy munkatársnak, egy harmadik világbeli gyermeknek adjuk, aki gumigyűrűkkel szeret játszani – hanem Jézusnak is.

Ez az ige arra késztet, hogy megálljak az ünnep előtti rohanásban, és gondolkozzam el, hogyan tudnék odafordulni mások felé, hogyan tehetném bár egy picit jobbá az életüket. Mindig tehetünk valamit – legyen szó egy rossz anyagi helyzetben élő család megvendégeléséről, a játékok megosztásáról egy szegényebb sorsú gyermekkel, vagy egy magányos emberrel töltött időről. Nem az ajándék nagysága számít, hanem a mögötte lévő szeretet.

Isten úgy döntött, hogy azon az első Karácsonyon jobbá teszi az életünket. Nekünk ajándékozta Fiát, hogy mi, akik a bűn rabságában éltünk igazságra áhítozva és élő vízre szomjazva, elnyerhessük az örök életet. Most rajtunk a sor. Egy egyszerű gesztus kell. Amit az Ő nevében teszünk. Egy élet változhat meg ettől örökre.

Nemcsak esetleg valaki másnak az élete – a miénk biztosan.




Uram, vannak olyanok, akikhez szeretnéd, ha odafordulnék ezen a Karácsonyon? Szólj, kérlek. Figyelek Rád. Mutasd meg, hol és hogyan adhatok. Jézus nevében, Ámen.






(Forrás: Encouragement for today, 2011.12.13. Karen Ehman www.proverbs31.org, fordítás: http://eszmelkedesek.blogspot.hu/2012_03_01_archive.html)

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések