Karácsony fényei

Amikor az idei karácsonyi szezon elején először keresgéltem valamit a neten karácsonyi témában, az első dolog, ami feltűnt, hogy milyen sokszor találkozom a fény "témájával". A képeslapok egy jó része valamilyen fénysugarat, világosságot ábrázol és  a web-áruházak bombáznak a "jobbnál jobb" karácsonyi ledsor és fényfüzér ajánlatokkal

És én elgondolkodtam...

A megkapó karácsonyi képeslapokat csak az ünnepeket mindig is kedvelő ember kiszolgálására, "uram bocsá" csupán üzleti célból készítik? Biztos, hogy csak az "elfajult" világi gondolkodás miatt díszítik fel az emberek házaikat, fenyőfáikat, üzleteiket gyönyörű fénysorokkal?  Nem hiszem. Én bevallom, el tudok gyönyörködni a különféle hangulat-világításokban, a halványuló, szikrázó fényű kirakatokban, vagy egy-egy szép képeslap láttán, nem beszélve a természetes fényekről, mint a ragyogó csillagok, egy sötétből kivilágló teliholdról, vagy a lemenő nap fényéről.              

Sosem állt hozzám nagyon közel a fizika, de most érdekelt egy kicsit, hogy mit tudunk a fényről.

"A fény emberi szemmel érzékelhető elektromágneses sugárzás. Az optikai sugárzásoknak csak egy kis része esik az ember által észlelhető tartományba (390nm -  750nm). Ugyanakkor a rovarok által vizuálisan észlelhető fény hullámhossz-tartománya már 370 nm-nél kezdődik."

Az ember által érzékelhető hullámhossz-tartományok és a hozzájuk kapcsolódó színek:

  

„ A fény energia. Energia a forrása, és megszűnésekor energia keletkezik.”

Mindez a fénytannak az „óvodás” szintje, de számomra már ez is ámulatba ejtő.

És akkor még nem sokat keresgéltünk a fény forrása (a Nap) és a  hatásai témában. Csak rémlik, hogy tanultunk valamit a fotoszintézisről („biológiai folyamat, melyben az élőlények a napfény energiáját felhasználva szervetlen anyagból szerves anyagot hoznak létre”), és tudjuk, hogy a növények napfény hiányában nem fejlődnek, hogy bizonyos, az emberi szervezet számára nélkülözhetetlen vitaminok, csak a napfény hatására termelődnek a szervezetünkben, vagy hogy a fény vagy annak hiánya komoly hatással van az idegrendszerre.

Ha ezekbe  belegondolok, akkor nem csodálkozom, hogy mindannyian vonzódunk a fényhez, a sötétből kiemelkedő világossághoz. Tudva-tudatlanul vágyjuk az általa jelképezett felismeréseket, biztonságot, nyugalmat.

És persze mi hívőkként tudjuk, hogy mindezen csodálatos folyamatok mögött Isten áll, mint tervező és megteremtő.

„Azt kérded: »Ki fecseg itt terveimről össze-vissza?! ... Mert olyan dolgokról beszéltem, amelyeket nem értek, amelyek túl csodálatosak, sőt felfoghatatlanok.” Jób 42,3

„Dicsérlek, mert csodálatos módon teremtettél! Bizony, csodálatosak alkotásaid, és lelkem jól tudja ezt!”  Zsoltár 139,14

Igazából a szívünk, lelkünk Hozzá vonzódik, de a bűnös természet nem akarja elismerni ezt és meghajtani magát az Alkotó előtt. Pedig az igazi fényt és melegséget ott tapasztalja meg az ember. Sokkal inkább és sokkal tartósabban, mint a Karácsony néhány napja alatt.

Fény a Bibliában

1. A fény az első teremtett dolog! Isten az első nap hívta elő a semmiből. A világosság megteremtése előtt a Föld nem csak puszta (üres) volt, hanem kaotikus (egyszerű vagy magyarázó fordítás), vagyis zűrzavaros is. Ahol nincs fény – ott káosz van, vagy előbb-utóbb eluralkodik a káosz. A fény teszi „világossá”, hogy van sötétség.

  De mitől lett fény? Nem a Nap által. Ezt Isten a negyedik napon teremtette! A Nap egy teremtett test, egy közvetítő tárgy, ami fizikailag fényt gerjeszt, de a fizikai folyamat szintén csak Isten szavára indult be. Isten hozta be a  világosságot a Főldre, és én úgy hiszem, hogy az Ő fényéből adott ennek a világnak.

2. Nemrég egy tanításban szó esett az égő csipkebokorról. Bevillant: „Ez volt az első „karácsonyfa”!” Sőt ez az igazi karácsonyfa. Egy bokor, ami olyan fénnyel volt elárasztva, amit nem ember gyújtott meg, és nem is olthatta el. Ahol Isten megjelenik – ha csak egy nagyon enyhített formában is –, ott világosság van, melegség, de hatalom, szentség (Mózes eltakarta az arcát, mert félt ránézni 2Mózes 3,6) és kijelentés is.

3. Aztán a Bibliában ott vannak a fénylő ruhában megjelent angyalok, akik különböző korokban különböző embereket látogattak meg. (Gedeon, Mária, Kornéliusz) Másokat Isten látomásban vitt az Ő környezetébe (Ezékiel, Pál, János), ahol szintén a földi szem számára szinte kibírhatatlan ragyogás uralkodott.

Mindezekkel az eseményekkel Isten lehetővé tette az ember számára, hogy egy kicsit bepillantson abba a dicsőségbe, ami Istennek, ami Atyánknak a jelenlétében van – ahová mi is megyünk. De hogy ez miért lehetséges, miért leszünk majd részesei ennek a „kibeszélhetetlen” dicsőségnek, annak a magyarázata az a nagy mű, ami Karácsony történetével kezdődik.

Isten nem tartotta meg magának ezt a dicsőséget és nem is csak meglebbentette a lehetőségét annak, hogy ha erősen küzdünk, ha nagyon jók leszünk, akkor elnyerhetjük a Vele való közösség minden áldását, hanem megindult a szíve az állapotunkon és cselekedett. Elküldte a Fiát, Jézust, hogy a bűnt, mint akadályt elmossa az útból a vérével, hogy a hitünkön keresztül egy új élet szülessen  bennünk. Ez az új teremtés már alkalmas arra, hogy Isten  ragyogó dicsőségének részese legyen és azt továbbadja.

Most itt élek, és lehet, nem jelenik, meg nekem fénylő angyal, lehet, nem látom a megdicsőült Krisztust a maga valóságában – de Ő lehet a fény bennem, és sugározhatja tovább.

Most mi fénylünk a világban (mint a Nap Máté 13,43, vagy mint a csillagok Fil. 2,15), de aztán majd Ő, a   valós Fényforrás jön vissza, és elvisz minket az Ő országába, ahol már nincs szükség a Napra, mert Ő maga sugározza be az egész mennyet, és ahol már nem mérjük az időt születésnaptól születésnapig, év elejétől év végéig, Karácsonytól Karácsonyig, hanem Vele leszünk örökké.

„ Benne volt az élet, amely a világosság volt az emberek számára....Az Ige hús-vér emberré lett, és közöttünk élt, mi pedig közelről szemléltük a dicsőségét.” (János 1,4; 14)

Jutki