Áldást hozó megpróbáltatások

A megpróbáltatások áldássá válhatnak, mint József esetében is. Az áldás azonban nem a megpróbáltatásban van, hanem a lelkületben, ahogy a megpróbáltatást fogadjuk és viseljük. Ha türelmetlenül és sorsunk ellen zúgolódva hordjuk, akkor a megpróbáltatás átkot és nem áldást rejt magában. A gazdagító célzatú, de türelmetlenül viselt szenvedés nyomán koldusabbak leszünk. De ha megpróbáltatásainkat türelemmel viseljük, tudva azt, hogy a próbák a mi szerető Atyánk eszközei, s általuk akarja megtanítani velünk, amit másként nem tanulnánk meg, akkor áldjuk az Ő sújtó kezét, és a szenvedések útján küldött mennyei üzenet egyben vigaszt is rejt magában.

Azt se felejtsük el soha, hogy Istennek nem jelent problémát rabságunk bilincseit széttörni. Ő nem szűkölködik eszközökben, amelyekkel szabaddá tehet. Lehet, hogy mi semmi kiutat nem látunk gyötrő helyzetünkből, de Isten nincs korlátok közé szorítva. Mivel mi nem látjuk  a szabadulás útját, hajlamosak vagyunk arra gondolni, hogy nincs is szabadulás és helyzetünk reménytelen. Meg kell tanulnunk tekintetünket a lehetetlennek látszó körülményekről Istenünkre emelni, akinél semmi sem lehetetlen. Ahol az emberi segíteni akarás csődöt mond, Isten ott is mindig tud segíteni.

A Szentírás bizonyságot tesz arról, miként bánik Isten az emberrel. Mi is megfigyelhettük a Gondviselés munkáját mások és a magunk életében. Ezek alapján látnunk és hinnünk kell, hogy Istennek mindig, minden akadályozó körülmény ellenére is hatalmában áll szándékát megváltoztatni. A múlt eseményei tanúskodnak arról, hogy áldott tervének szolgálatában állítja a leglehetetlenebb helyzeteket, és minden emberi képzeletet túlszárnyal az a változás, ami belőlük kibontakozik.
(Haynes: Isten küldött egy embert)