A jellem próbája

Az ember valódi jellemét az a magatartása, illetve állásfoglalása mutatja meg, amelyet környezete és általában az emberek iránt, a méltánytalan bántalmazások, igazságtalan sértegetések és könyörtelen megaláztatások során tanúsít. 

Aki természeténél fogva gyönge, amikor becsapják vagy kegyetlen módon megsértik, mogorva lesz, és hirtelen lemond minden reményéről, felad minden szépet és jót. A környezetén akarja kitölteni a mérgét, és dühösen hangoztatja, hogy milyen szívtelenek és kegyetlenek az emberek. 

Ha valaki természeténél fogva büszke, igyekszik minden erejét összeszedve az ütést kiheverni, s közben céltudatosan azon dolgozik, hogy kellően bosszút álljon.

Ha egy ember természeténél fogva aljas, ha bele is nyugszik a sorsába, sérelmét azzal igyekszik enyhíteni, hogy az emberi élet mulandóságáról, kudarcairól, cinikus, rosszindulatú és csípős megjegyzéseket tesz, és képtelen jót látni bárkiben, ugyanakkor kapzsi módon nyújtja ki kezét a legsilányabb ajándékok után is.

József természete szerint sem gyenge, sem büszke, sem aljas nem volt. Álmai nyomán támadt meggyőződése és atyái Istenébe vetett bizalma megőrizte attól, hogy az ütésekre hasonlóképpen reagáljon.

Józansága és Isten naponta tapasztalt áldásai képessé tették arra, hogy türelemmel viselje a szenvedéseket és ellenálljon azoknak a hatásoknak, amelyek kétségbeesésbe taszítanák. Megóvták attól, hogy a világgal és az élettel szembeni magatartása eltorzuljon.
(C.B. Haynes: Isten küldött egy embert)