Senkinek semmivel ne tartozzatok, hanem csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert a ki szereti a felebarátját, a törvényt betöltötte.

Róma 13:8

ÁLLJUNK MEG 

NÉHA EGY 

PICIT

Nemrégiben volt szerencsém 

olvasni Benedek Elek 

végrendeletét, amelyet 

fiának írt. Nagyon 

elgondolkoztató volt 

mindaz, amiket Marci nevű fiára hagyatékozott. Ezek a szavak nemcsak neki 

adtak útbaigazítást az élethez, hanem minden más ember számára is.
„… De megtudod, látni fogod majd az én írásom nélkül is, hogy van ennél 

nagyobb, rettentőbb nyomorúság: a lelki vakság. Látni fogsz Isten képére 

teremtett embereket, akikből első tekintésre nem hiányzik semmi, ami az 

embert egész emberré teszi; más-más a ruhájuk, ruhájuknak kelméje; szabása; 

más-más talán arcuknak a színe; rövidebb, hosszabb, vékonyabb, vastagabb a 

termetük; de egyben mind egyenlők: Istennek képére vannak teremtve 

valamennyien. 

Látni fogod, hogy Istennek napja egyformán világít valamennyinek s im mégis 

milliók tapogatóznak, botorkálnak, éppen mint a vak fiú. Van szemük a látásra 

és nem látnak. Van fülük a hallásra és nem hallanak. Látni fogod, hogy Isten 

képére teremtett emberek egymás mellett idegenül haladnak el. „

Az emberek zöme, csak magára gondol, csak a maga ügyes-bajos dolgaival van 

elfoglalva.

Karriert építenek hosszú éveken keresztül, mert azt hiszik, ez hozza majd meg 

a boldogságot, de mindeközben elhidegülnek embertársaiktól, nem tudnak 

ismerkedni, barátkozni, mert nincsen idejük másokra, későre csúszik a 

családalapítás, ha egyáltalán sikerül még családot alapítani.

Álljuk meg egy pillanatra és gondolkozzunk el fent idézett szavakon.

Nem azért alakulnak ki felszínes kapcsolatok, vannak feszültségek emberek, 

családtagok között, mert kevés időt szánnak egymásra. Ha szánnak is 

valamennyit, ritkán beszélgetnek, hanem inkább „sorozatokat” néznek a TV-

ben, vagy játszanak a számítógépen.

Nem azért távolodnak el egymástól, mert nem ismerik meg egymást valójában?

Ismerjük a szomszédainkat? Ismerjük a gyermekünk osztálytársának a szüleit? 

Ismerjük kollégáinkat? Egymás mellett élünk, de sokszor nem is tudjuk 

valójában mit gondol az, aki mellettünk van. Telefonhívások, e-mailek, chat 

nem fogja helyettesíteni a személyes együttlétet, az együtt közösen szerzett 

élményeket, eltöltött időt. Az ember lassan már csak egy virtuális világban él, 

ahol minden gépiessé és személytelenné válik, és amikor a valósággal 

találkozunk, idegennek hat ránk. Ne engedjük meg, hogy ez valaha is 

bekövetkezzen az életünkben. Üljünk le, beszélgessünk (lehetőleg ne csak 

felszínesen), igyunk meg együtt egy csésze teát, és ne csak magunkról, a 

magunk dolgairól beszéljünk, hanem legyünk kíváncsiak a másik emberre is, 

aki semmivel nem kevesebb Isten előtt, mint mi vagyunk.

Ha csak elhaladunk egymás mellett, és az élet is elhalad mellettünk.