„A szeretet képmutatás nélkül való legyen… Atyafiúi szeretettel egymás iránt gyengédek, a tiszteletadásban egymást megelőzők legyetek.”
Róma 12:9,10
Történt egyszer, hogy egy indián sétált egy nagy amerikai városban a nem indián barátjával. A New York-i Times Square környékén jártak. Éppen csúcsidő volt, tehát sokan nyüzsögtek az utcákon. Az autósok nyomták a dudákat, a taxisok csikorogva fordultak be az utcasarkokon, a város zaja szinte süketítő volt. Egyszer csak megszólalt az indián:
- Hallok egy tücsköt.
- Az nem lehet - mondta a barátja. - Ekkora zajban hogy lehetne meghallani egy tücsköt?
- Biztos vagyok benne, hallottam egy tücsköt!
- Ez őrültség! - mondta a barátja.
Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány bokor nőtt. Az ágak között megtalálta a tücsköt. A barátja álla leesett.
- Ez lehetetlen! Neked természetfölötti hallásod van.
- Nem - válaszolt a bennszülött -, az én fülem semmiben sem különbözik a tiédtől. A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.
- Ez lehetetlen, én soha nem hallanék meg egy tücsköt ekkora zajban!
- Nem, az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb neked. Figyelj! Bemutatom.
Az indián kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette őket. Harmincméteres körzetben mindenki megfordult, hogy vajon az érme, ami leesett, nem az övék-e.
- Látod már, mire gondoltam? Az egész csak azon múlik, hogy mi az, ami fontos számodra.
Gondolod, hogy igen
közeli barát ne értsen egyet egymással és ugyanarról a
kérdésről teljesen ellentétes nézeteket tartsanak fenn? Két
szoros közösségben élő család lehet egy vitahelyzet teljesen és
abszolút ellentétes oldalán még akkor is, amikor mindeddig olyan
szoros közösségben voltak egymással. Úgy gondolom, sőt
valójában tudom is, hogy igen, lehetnek, és amikor ez
bekövetkezik, mindkét oldal a saját szemszögéből látja a
dolgokat vagy fehérnek, vagy feketének, vagy jónak, vagy rossznak.
Nézeteiket tekintve mindketten becsületesek és őszinték, és
mégis csodálkozunk, hogy a másik miért nem képes úgy látni,
ahogy ők.
Volt valaha efféle
tapasztalatunk? Közületek, akik e szavakat olvassátok – hányan
érzitek úgy, hogy egy barát, egy szülő, vagy egy hitves
félreértett? Biztos vagyok benne, hogy a válasz igen. Ahogy
prédikáltam szerte a világon, számtalan embertömegnek tettem fel
ezt a kérdést és a válaszadáskor majdnem minden kéz
felemelkedett. Igen határozottan meg tudom erősíteni, hogy
igen-igen sok nézeteltérés, félreértés van közöttünk,
keresztények között.
Amikor arra vágyakozunk,
hogy keressük az Istent és egyek akarunk lenni Vele, sokszor
megbántjuk és megsebezzük egymást. Én megtettem és tudom, hogy
te is. Ha nem tanuljuk meg meghallani azt, amit a másik mond figyelő
szívvel és nem csupán figyelő füllel, ezután is jó szándéktól
vezérelve megyünk előre és elidegenítjük őket magunktól, mert
nem hallgatunk az emberi szív kérlelésére, hogy értsük meg őt.
Hogyan válaszolhatunk erre az esdeklésre: „Kérlek, érts meg
engem”? Fedezzük fel együtt magát a kérdést.
Ef, 4:1-3 azt mondja:
„Kérlek azért titeket én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy
járjatok úgy, mint illik elhívásotokhoz, mellyel elhívattatok,
teljes alázatossággal és szelídséggel, hosszútűréssel,
elszenvedvén egymást szeretetben, igyekezvén megtartani a Lélek
egységét a békességnek kötelében.” „Teljes alázatossággal
és szelídséggel” – mondja Isten. Tehát, amikor
összegyülekezünk és felvetődik egy kérdés, amiben nem vagyunk
teljes egyetértésben, nem mehetek oda hozzád némi alázatossággal
és szelídséggel. Nem! Csak teljes alázatossággal és
szelídséggel. Más szóval, úgy kell odamennem a másikhoz, hogy a
saját akaratom halott és csak azért élek, hogy teljesítsem az
Isten akaratát. Nem az a feladatom, hogy helyreigazítsalak, hanem,
hogy megértselek.
(Jim Hohnberger: Lásd meg az embert)

- Hallok egy tücsköt.
- Az nem lehet - mondta a barátja. - Ekkora zajban hogy lehetne meghallani egy tücsköt?
- Biztos vagyok benne, hallottam egy tücsköt!
- Ez őrültség! - mondta a barátja.
Az indián viszont egy kis ideig türelmesen figyelt, majd elindult az utca másik oldalára, ahol néhány bokor nőtt. Az ágak között megtalálta a tücsköt. A barátja álla leesett.
- Ez lehetetlen! Neked természetfölötti hallásod van.
- Nem - válaszolt a bennszülött -, az én fülem semmiben sem különbözik a tiédtől. A dolog csak azon múlik, hogy mire figyelsz jobban.
- Ez lehetetlen, én soha nem hallanék meg egy tücsköt ekkora zajban!
- Nem, az egész csak azon múlik, hogy mi a legfontosabb neked. Figyelj! Bemutatom.
Az indián kivett a zsebéből néhány érmét, majd a földre ejtette őket. Harmincméteres körzetben mindenki megfordult, hogy vajon az érme, ami leesett, nem az övék-e.
- Látod már, mire gondoltam? Az egész csak azon múlik, hogy mi az, ami fontos számodra.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése