Amikor nem volt tovább, Isten utat készített

 Nem volt tovább.

Aztán Te utat készítettél.

A falak túl magasak voltak.
A tenger túl mély.
A diagnózis véglegesnek tűnt.
A ház túlságosan üres volt.
A kamra polcai kongtak az ürességtől.
Az ígéret olyan távolinak látszott.
És a remény, amelybe addig kapaszkodtam, lassan kicsúszott az ujjaim közül.

Nem volt tovább.
Aztán Te utat készítettél.

Szétválasztottad azt, amin emberileg nem lehetett átkelni.
Ledöntötted azt, amit legyőzhetetlennek hittünk.
Betöltötted azt, ami üres volt.
Gondoskodtál ott, ahol semmi sem volt.
Életet leheltél abba, amiről már mindenki más lemondott, és halottnak nyilvánított.

Nem volt tovább.
Aztán Te utat készítettél.

És minden hang, amely azt suttogta: „Ennyi volt. Vége. Nincs mit tenni.” – elnémult annak az Istennek a szavára, akinek soha nem volt szüksége arra, hogy már létezzen egy út, mielőtt elkészíti azt.

Téged soha nem rettentett meg az, ami lehetetlennek tűnt.
Soha nem korlátozott az, amit én látni voltam képes.
És soha nem álltál tehetetlenül semmi előtt, ami túl nehéz lett volna Számodra.

Már annyi Vörös-tenger partján álltam, hogy tudom: néha megengeded, hogy eljussak arra a pontra, ahol minden emberi lehetőség kimerült.

Nem azért, mert magamra hagytál.
Hanem azért, mert emlékeztetni akarsz valamire: attól, hogy nem látom a kiutat, még nem jelenti azt, hogy Te nem vagy jelen.

És talán éppen erre kell ma emlékeznem.

A falak még mindig magasak.
A vizek még mindig mélyek.
A körülmények továbbra is lehetetlennek tűnnek.

De az Isten, aki akkor utat készített, ma is ugyanaz az Isten, aki uralkodik mindenek felett.

És ha úgy döntesz, hogy utat készítesz ezen a nehézségen keresztül, egyetlen fal sem állíthat meg, egyetlen tenger sem tarthat vissza, és az emberek egyetlen ítélete sem írhatja felül akaratodat.

Mert ami számomra a végnek látszik, az soha nem jelentette képességeid határát.

Nem volt tovább.
Aztán Te utat készítettél.

És az az Isten, aki országutat nyitott a tenger közepén, soha nem várta meg, hogy legyen ott egy ösvény, mielőtt azt mondta gyermekeinek: induljatok, járjatok rajta!

Sarah Elaine Trent