A bőség Istene.

 "Meglátogatod a földet és elárasztod, nagyon meggazdagítod. Isten folyója tele van vízzel. Gabonát szerzel az embereknek, mert úgy határoztál. Megitatod barázdáit, göröngyeit szétlapítod, záporesővel meglágyítod, termését megáldod. Megkoronázod az esztendőt jóvoltoddal, és nyomodban bőség fakad. A puszta legelőit vízzel öntözöd, és vígság övezi a halmokat. A legelőket nyájak lepik el, és a völgyeket gabona borítja; ujjonganak és énekelnek." 65.Zsoltár, 10-14

 

Isten személyesen gondoskodik a világról, amelyet ő teremtett. Öntözi és termékennyé teszi: a növekedés és termékenység folyamatai az ő életadó természetében gyökereznek. Minden életnek ő a forrása - egy kis virág életétől egészen az újjászületésig, amely az embert örök életre megtartja. Minthogy Isten Szentlelke végzi a szíveket megszólító igehirdetés munkáját, és ő az, aki megtermékenyíti a földet, mind az igehirdető, mind a földműves hivatásában van isteni méltóság. Az istenhívő embereknek élen kell járniuk a teremtett világgal való törődésben. A zsoltár utolsó verseiben egy nagy tavasz látomása szerepel, amikor is Krisztus révén az egész világ megszabadul nemcsak a tél fagyos hidegétől, hanem a bűntől és a haláltól is.

 

Uram, segíts, hogy úgy tekintsek a természet szépségére és gazdagságára, mint a tőled kapott ajándékra, amely a te bőségedet és életedet tükrözi. Taníts meg értékelni azt úgy, hogy se téged ne fosszalak meg a neked járó dicsőítéstől, se magamat az örömtől. Ámen. 

 

 szöveg: Tim Keller - Jézus énekei, a Zsoltárok

fotó: pexels.com