A holnap kegyelme még nem érkezett meg

Te most a holnapot próbálod elképzelni úgy, hogy közben csak a mára kapott kegyelemből gazdálkodhatsz. Nem csoda, ha minden nyomasztónak tűnik.

Amikor a szorongás a jövőbe repít bennünket, különös módon mindig megmutatja mindazt, ami rosszul alakulhat, miközben Istent valahogy kihagyja a képből. Megmutatja a diagnózist. A veszteséget. A szívfájdalmat. Az anyagi nehézségeket. Azt, ami a gyermekeinkkel történhet.

Aztán felteszi a kérdést:Hogyan lennél képes mindezt valaha is elviselni?

Csakhogy van egy probléma ezzel a kérdéssel. A mai erőddel próbálsz választ adni rá. A mai értelmeddel. A mai lehetőségeiddel. A ma kapott kegyelemmel. Isten azonban még nem adta oda neked a holnapra szóló kegyelmet.

Isten gondviselése néha nem érkezik meg olyan korán, hogy már előre eloszlassa a szorongásunkat. Akkor érkezik, amikor valóban szükségünk van rá.

Gondolj a mannás történetre! Amikor Izráel népe a pusztában vándorolt, Isten nem adott nekik hatalmas raktárakra való kenyeret, hogy biztonságban érezzék magukat a következő hat hónapra. Annyit adott, amennyire aznap szükségük volt. És amikor eljött a következő reggel, újra gondoskodott róluk.

Mi pedig annyira szeretnénk már ma megkapni a holnapra szóló gondviselést, mert akkor végre biztonságban érezhetnénk magunkat:Istenem, mutasd meg, hogyan fog mindez megoldódni!Mutasd meg, hogyan fogok átjutni ezen!Mutasd meg, hogy elegendő lesz minden!Mutasd meg, mit teszel, ha valóban bekövetkezik az, amitől annyira félek!

Látni szeretnénk a mannát egy olyan napra, amely még el sem érkezett. Jézus azonban így tanít bennünket, amikor imádkozunk:

„Mindennapi kenyerünket add meg nekünk ma.” (Máté 6,11)

 Mindennapit.

Van valami Isten kegyelmében, amit nem lehet előre, teljes egészében megtapasztalni. Nem tudod előre előteremteni azt az erőt, amelyre egy jövőbeli szívfájdalom idején lesz szükséged. Nem tudod előre magadban létrehozni azt a békességet, amelyet Isten majd egy későbbi viharban adhat neked.

Nem tudhatod, milyen embereket küld majd melléd. Milyen ajtókat nyit meg. Milyen bölcsességgel ajándékoz meg. Milyen vigasztalást ad. Vagy milyen módon hordoz majd át a nehézségeken. Mert ez a kegyelem egy olyan pillanathoz tartozik, amelyet még nem éltél át.

A holnap kegyelmét nem kaphatod meg ma. A holnap miatti szorongást viszont  sajnos,  már ma is átélheted.

És milyen szomorú, hogy a szorongás soha nem mutatja meg a teljes képet! El tudja képzeltetni veled a szenvedést, de nem engedi, hogy meglásd a megtartó kegyelmet. A problémát látod, de nem a gondviselést. A szükséget, de nem a mannát. A jövőt, de Istent már nem, aki ott vár rád.

Talán ezért tűnik most lehetetlennek néhány olyan dolog, amelytől rettegsz, hogy soha nem lennél képes elviselni. Talán valóban nem tudnád most elviselni. Mert most még nincs szükséged arra a kegyelemre, amely majd akkor fog hordozni.

A mai napra van kegyelmed. És ha a holnap valami nehézséget hoz, arra a napra is lesz kegyelem.

Nem azért, mert előre elraktároztál magadnak elegendő kegyelmet. Nem azért, mert végre elég erőssé váltál. Hanem azért, mert Isten ott lesz veled.

Nem kell előre látnod, hogyan gondoskodik majd rólad holnap ahhoz, hogy bízz abban az Istenben, aki ott is találkozni fog veled. 

Mert, amikor eljön a reggel, ott lesz a manna.

~ Kelli Bachara