Megtalálni Isten szépségét

 "Halld meg, Uram, hangomat, hívlak! Irgalmazz nekem és hallgass meg engem! Szívemben hallom, hogy azt mondod: Az én arcomat keressétek!  A te arcodat keresem, ó, Uram! Ne rejtsd el előlem arcodat, ne utasítsd el szolgádat haraggal! Te vagy segítőm, ne taszíts el, ne hagyj el engem, szabadító Istenem! Ha apám és anyám elhagynának is, az Úr magához vesz engem. Taníts meg engem a te utadra, ó, Uram! Vezérelj engem egyenes ösvényen az üldözőim miatt. Ne adj át szorongatóim kívánságának, mert hamis tanúk támadtak rám, és erőszakot lihegnek. De én hiszem, hogy meglátom az Úr jóságát az élők földjén. Várjad az Urat, légy erős, bátorodjék szíved, és várjad az Urat!" 27. Zsoltár, 7-14

 

Dávid különféle nehézségekkel küzd, de Isten szépsége révén magabiztos és békességet él át. Ha a szívünk Istenben és az ő arcában gyönyörködik, akkor képesek vagyunk félelem nélkül szembenézni e világi örömök elvesztésével. Még ha a saját anyánk vagy apánk hagy is el bennünket, képesek vagyunk azt elviselni. Miért? Ha a mi legnagyobb kincsünk - az élő Istennel való közösségünk - biztonságban van, ugyan mitől félnénk? Mégis olyan sok mindentől félünk. E félelmeinknek nagyon fontos szerepük van: rámutatnak arra, mit tartunk a szívünk igazi kincsének. A félelmeinktől indulva járjuk végig az utat a szívünk mélyéig, és leplezzük le, mi az, amit jobban szeretünk Istennél.

 

Uram, engedelmeskedem neked - egyszerűen azért, mert méltó vagy erre, és ez az én kötelességem. De ne engedd, hogy a szolgálatom megmaradjon ezen a szinten. Mutasd meg nekem a te szépségedet - varázsold el a szívemet, ragadd meg minden képzeletemet, hogy örömmel és gyönyörködve szolgáljalak téged. Ámen.

 szöveg: Tim Keller - Jézus énekei, a Zsoltárok

fotó: pexels.com