A gyengéd jelenlét ajándéka

„Áldott az Isten, a mi Urunk Jézus Krisztus Atyja, az irgalom Atyja és minden vigasztalás Istene, aki megvigasztal minket minden nyomorúságunkban, hogy mi is megvigasztalhassunk másokat.”

(2Korinthus 1:3–4)

Szükségünk van azokra az emberekre, akik mellé leülhetünk, és végre kifújhatjuk magunkat.

Azokra, akik mellett nem érezzük úgy, hogy le kell kicsinyítenünk az érzéseinket, vagy rendbe kell raknunk a sebeinket, mielőtt beszélni kezdenénk.

Akiknek azt mondhatjuk:
„Őszintén szólva mostanában nehéz időszakon megyek keresztül.”
És akik az ítélkezés helyett gyengédséggel fordulnak felénk.

Mert az élet néha nagyon nehéz tud lenni.

És azt hiszem, sokan közülünk jóval többet hordozunk, mint amennyit mások látnak.

Próbáljuk összetartani a családunkat, miközben belül csendben mi magunk is széthullani készülünk. Próbálunk gyógyulni, miközben a mindennapi élet feladatait is végezzük. Próbálunk bízni Istenben, miközben hajnal kettőkor a gondolataink körbe-körbe járnak. Próbálunk megőrizni a szívünk lágyságát egy olyan világban, amely egyre inkább megkeményíti az embereket.

Ez kimerítő.

És továbbra is azért szeretnék imádkozni, hogy Isten olyan nővé formáljon, aki mellett mások biztonságban érzik magukat.

Olyanná, aki figyelmesen hallgat.

Olyanná, aki nem érezteti másokkal, hogy gyengék, amikor sírnak, vagy hogy túl érzékenyek, amikor nehézségekkel küzdenek.

Olyanná, aki le tud ülni valaki mellé a gyászában, a szorongásában, a kérdései között vagy az élete kusza, bizonytalan közepén, és egyszerűen csak hagyja őt lélegezni egy kicsit.

Mert nem mindenkit kell „megjavítani”.

Néha az embereknek csak arra van szükségük, hogy valaki azt mondja:

„Én is.”

„Megértem.”

„Nem kell ezt egyedül cipelned.”

És azt hiszem, nekünk is szükségünk van ilyen emberekre.

Olyanokra, akiknek a jelenléte békességet áraszt. Olyanokra, akik mellett a testünk és a lelkünk egy kicsit ellazul. Olyanokra, akik emlékeztetnek bennünket arra, hogy embernek lenni nem szégyen.

Ezért továbbra is azért imádkozom, hogy Isten lágyabbá tegyen. Kedvesebbé. Biztonságosabb menedékké mások számára.

Nem tökéletessé.

Csak olyan emberré, aki segít másoknak egy kicsit könnyebben fellélegezni ebben a nehéz világban.

Imádság

Mennyei Atyám!

Köszönöm, hogy Te ismersz engem teljesen, mégis szeretettel és irgalommal fordulsz felém. Köszönöm, hogy Hozzád mindig úgy jöhetek, ahogy vagyok – a sebeimmel, a könnyeimmel, a kérdéseimmel és a fáradtságommal együtt.

Kérlek, formáld a szívemet a Te szíved szerint. Tégy gyengéddé, türelmessé és együttérzővé. Taníts úgy figyelni másokra, ahogyan Te figyelsz rám. Segíts, hogy ne ítélkezzek, hanem vigasztaljak; ne sürgessek, hanem jelen legyek; ne mindig megoldásokat keressek, hanem szeretetet adjak.

És kérlek, küldj az életembe olyan embereket is, akik mellett megpihenhetek. Olyanokat, akik emlékeztetnek arra, hogy nem kell mindent egyedül hordoznom.

Köszönöm, hogy Te vagy a békességem, a menedékem és az erőm minden időben.

Jézus nevében,

Ámen. 

- Little Sparrow Loved