Bejegyezte:

Amikor elfogy az erőm, Ő megtart


„Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!”
‭‭2Mózes‬ ‭14:14

Nem is tudtam, mennyire görcsösen próbálom kézben tartani az életemet, amíg egy költözésre készülve fel nem ültem a padlás poros padlójára. Körülöttem dobozok hevertek. A kezemben egy apró cipő volt – egy olyan kis cipő, amely valaha pici lábakat hordozott, azok a lábak pedig mára már felnőttek. És egyszer csak könnyek szöktek a szemembe.

Nem csak az fájt, hogy milyen gyorsan telik az idő. Sokkal inkább az, hogy évek óta próbálok megfelelni. A gyerekeimnek, igen, de valójában mindenkinek és minden helyzetben.

Voltak reggelek, amikor már úgy ébredtem, hogy a lelkem feszült volt. Mielőtt még felkeltem volna az ágyból, a gondolataim már száguldottak: kivel kell beszélnem, milyen döntéseket kell meghoznom, mi minden vár rám aznap. Nem történt semmi rendkívüli, mégis állandó nyomás nehezedett rám. Mintha minden rajtam múlna, és ha egy pillanatra elengedem a dolgokat, minden összeomlik.

Talán te is ismered ezt az érzést. Azt a csendes félelmet, hogy ha csak egyetlen dolog kicsúszik a kezedből, akkor minden felborul.

Valahogy észrevétlenül elkezdtem úgy élni, mintha Isten azt figyelné, vajon jól csinálom-e. Mintha az Ő szeretetét ki kellene érdemelnem. Mintha rajtam múlnának az eredmények, és az lenne a hitem fokmérője, hogy mennyire tudom egyben tartani az életemet.

Aztán elolvastam ezt az igét a 2Mózes 14:14-ben:


„Az Úr harcol értetek, ti pedig maradjatok veszteg!”
‭‭
Isten ezeket a szavakat akkor mondta Izráel népének, amikor reménytelen helyzetben voltak. Előttük a Vörös-tenger, mögöttük a fáraó serege közeledett. Emberileg nézve nem volt menekvés.

Mégsem azt mondta nekik, hogy próbáljanak még jobban küzdeni, vagy találjanak ki valamilyen megoldást. Azt kérte tőlük, hogy bízzanak Benne. Az engedelmesség ezúttal nem a cselekvésről szólt, hanem arról, hogy megálljanak, és higgyenek akkor is, amikor a félelem már szinte elviselhetetlen volt. Ez nem gyengeség volt, hanem hit.

„Az Úr harcol értetek.”

Nem csak segít. Nem csak tanácsot ad. Ő maga harcol.

Isten nem azt várta tőlük, hogy ne féljenek. Azt kérte, hogy a félelmük helyett az Ő erejére nézzenek. Aki kettéválasztotta a tengert, azt nem rémíti meg egy hadsereg sem. És aki egyszer már megszabadította az övéit, az most sem hagyja magukra őket.

Ma másfajta terheket hordozunk. Van, aki a gyermekeiért aggódik, más a házasságáért, az egészségéért, az egyedüllét miatt vagy idős szüleiért. A helyzetek mások, de a szorongás ugyanaz. És Isten ígérete sem változott meg.

A csendesség nem azt jelenti, hogy nem teszünk semmit. Hanem azt, hogy elengedjük azt az illúziót, hogy mindent nekünk kell irányítanunk. Letesszük a terheinket Isten elé, és rábízzuk azt, amit úgysem tudunk kézben tartani.

Én is gyakran hiszem azt, hogy ha mindent tökéletesen megtervezek, akkor elkerülhetem a fájdalmat vagy biztosíthatom a jó végeredményt. Pedig a görcsös igyekezet még soha nem választott ketté tengert – csak kifárasztotta a lelket.

Most azt tanulom, hogy időnként egyszerűen megálljak. Vegyek egy mély levegőt. És mindent Isten elé tegyek. Van, hogy ez csak egy halk, egyszerű ima: „Uram, segíts.”

Nem kell minden részletet nekünk kézben tartanunk. Az igazi békesség akkor érkezik meg, amikor megpihenünk Annál, aki értünk harcol, és olyan csatákat is megnyer, amelyeket mi soha nem tudnánk. Neked és nekem nem kell mindent összetartanunk. Amikor elfogy az erőnk, Ő akkor is megtart bennünket.

Drága Mennyei Atyám!

Köszönöm, hogy ott találkozol velem, ahol éppen vagyok. Amikor félelem tölti be a szívemet, emlékeztess arra, hogy nincs olyan harc, amely túl nagy lenne Neked, és nincs olyan teher, amelyet ne tudnál hordozni. Segíts elengedni mindazt, amihez görcsösen ragaszkodom, és nyugodni abban a bizonyosságban, hogy Te harcolsz értem.

Jézus nevében. Ámen.

Forrás:

Daily Devotions
Held When I Can't Hold On
Jackie Smith-Bell
JUNE 26, 2026



Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések