Belefáradtál, hogy az áttörésre várj?
A júdeaiak azt mondták: „A munkások elfáradtak, és még mindig nagyon sok a törmelék, nem tudjuk ezt a falat felépíteni!” (ERV-HU)
Minden nap olyan nőket mentorálok, akik egy Istentől kapott álom megvalósításán dolgoznak. Az év elején azonban észrevettem valamit a szívükben, ami engem is mélyen megérintett.
Az a lelkesedés, amellyel elindultak, sokaknál kezdett megfakulni. Az élet kihívásai közbeszóltak. Néhányuk számára a haladás fájdalmasan lassúnak tűnt. Láttam, ahogy a csüggedés lassan helyet talál a szívükben, és megszólal az a halk, bizonytalanító hang:
„Talán mégsem erre hívott el Isten. Talán nem vagyok képes rá.”
Lehet, hogy te is ismered ezt a hangot. Talán egy szolgálattal kapcsolatban szól hozzád, amelyet építesz. Talán egy kapcsolatért küzdesz, egy új hivatás felé lépsz, vagy éppen egy nehéz egészségügyi úton próbálsz kitartani. Talán van egy álom a szívedben, amelyet Isten helyezett oda, de ami most inkább tehernek tűnik, mint áldásnak.
Tudod, mit tanulok mostanában?
Az áttörések legtöbbször nem a kezdeti lelkesedés idején történnek. Nem akkor, amikor minden új, izgalmas és tele van lehetőségekkel. Hanem a küzdelmes, sokszor hálátlannak tűnő köztes szakaszban, amikor a romok még mindenütt ott hevernek, és alig látszik az előrehaladás.
Pontosan ilyen helyzetben volt Isten népe is a Nehémiás könyvének 4. fejezetében, amikor Jeruzsálem falait újjáépítették. Isten bízta rájuk ezt a feladatot, és nagy lelkesedéssel kezdtek hozzá. Örömmel vállalták, hogy részesei lehetnek ennek a fontos küldetésnek.
Ám egy idő után megtorpantak.
A Nehémiás 4:10 ezt mondja:
"A júdeaiak azt mondták: „A munkások elfáradtak, és még mindig nagyon sok a törmelék, nem tudjuk ezt a falat felépíteni!” (ERV-HU)
Nem csupán a külső ellenségeik bátortalanították el őket. A saját körülményeik is. A felhalmozódott nehézségek, a lassú haladás és a fáradtság miatt elkezdtek kételkedni abban, amit korábban teljes bizonyossággal hittek.
De Nehémiás újra a célra irányította a figyelmüket. Emlékeztette őket arra, miért kezdték el az építést, és arra bátorította őket, hogy folytassák tovább.
Egy követ a másik után.
És ötvenkét nappal később a fal elkészült.
Bármi legyen is az, amire Isten elhívott téged, Ő nem vonta vissza az elhívását csak azért, mert az út nehézzé vált. A maga idejében véghez viszi azt, amit elkezdett.
Lehet, hogy most nem könnyű. Talán nem is izgalmas, és nem mindig látod tisztán a következő lépést. De amikor az érzéseid helyett a hűséget választod, és akkor is továbbmész, amikor legszívesebben feladnád, Isten nem hagyja kárba veszni az engedelmességedet.
Minden nehéz lépést felhasznál. Minden bátor döntést, amelyet a félelmeid ellenére hozol meg. Minden fáradt, mégis őszinte imát.
Valami sokkal nagyobbat épít benned, mint amit most érzékelsz. Olyasmire készít fel, amit jelenleg talán még elképzelni sem tudsz.
A valódi előrehaladás nem hatalmas ugrásokból születik, hanem abból, hogy nap mint nap hűségesen megtesszük a következő lépést.
Közelebb vagy a célhoz, mint gondolnád.
És bármilyen falat is építesz éppen, érdemes befejezni.
Uram, emlékeztess ma arra, hogy nem változtattad meg a tervedet az életemmel kapcsolatban. Adj bátorságot, hogy tovább építsek – nem azért, mert késznek vagy elég erősnek érzem magam, hanem azért, mert Benned bízom. Jézus nevében, ámen.
Megjegyzések
Megjegyzés küldése