Zsúfolt nap, fáradt szív

Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű. (Máté 11:28-30.)

Amikor este lefekszel, mi jár a fejedben? Csendes hála egy tartalmas napért? Vagy egy végtelen teendőlista, amin sorolod, mi mindent csináltál – vagy épp nem csináltál meg?

Ha olyan vagy, mint én, akkor (gyakrabban, mint szeretnéd bevallani) fáradtan hajtod a fejed a párnára, miközben a szíved még mindig zakatol, és azon jár az eszed, mi maradt el ma, és mi vár rád holnap.

Van, aki „mindent-bevállalónak” hív. Ha az életemben csak egy centiméternyi szabad hely marad, azonnal megtöltöm egy újabb feladattal, emberrel vagy szenvedéllyel. Talán te is ilyen vagy?

A világ azt sugallja, hogy legyünk egyszerre jelenlévő anyák és sikeres karrieristák (lehetőleg mellékállással), ápoljunk stabil barátságokat, randizzunk a házastársunkkal, étkezzünk egészségesen, sportoljunk, töltsünk csendes időt az Úrral, legyen hobbink, süssünk kovászos kenyeret, hívjuk fel édesanyánkat, utazzunk Európában – és még a ruháinkat is mi kössük meg. (Na jó, lehet, hogy az utolsót már én tettem hozzá.) A „kellene” lista hosszú, kimerítő és idegőrlő.

Jézus azonban nem egy állandó hajtásra, határidőkre és stresszre épülő életre hív bennünket. Ő a lélek nyugalmát kínálja:

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek. Mert az én igám jó, és az én terhem könnyű.” (Máté 11:28–30).

Ismerem a fáradtságot, a terhek súlyát és a pihenés utáni vágyat – de milyen gyakran felejtem el az Ő szelídségét és alázatát! Az alázat azt jelenti: egyszerű, megközelíthető, elérhető. Jézus ilyen Isten – közel van, elérhető.

Nem arra hívattunk, hogy a világ súlyát a vállunkon cipeljük. Nőként mégis sokszor ezt tesszük (vagy legalábbis próbáljuk). De Jézus valójában ezt mondja: „Gyere ide! Hadd vegyem át. Hadd vegyem át a világ súlyát, hogy te szabadon élhess.”

Ez nem azt jelenti, hogy nem éljük meg engedelmesen a hivatásunkat. De amikor lelkünket Isten jelenlétében pihentetjük, akkor tudunk igazán teljes erővel futni az Ő hívása után. A kettő kéz a kézben jár.

Ma vidd oda a teendőlistádat, a stresszt és a napirendedet az alázatos Király lábához… és találd meg a lelked nyugalmát.

Jézus, eddig sokszor úgy tekintettem rád, mint egy távoli Istenre, aki nem érti vagy nem törődik a problémáimmal és a terveimmel. Ma azonban mindezt a lábad elé helyezem. Átadom neked, tudva, hogy a te kezedben sokkal jobb helyen van, mint az enyémben. Segíts, hogy teljes erőmből törekedjek arra, amire elhívtál – de hadd tegyem mindezt benned megélt pihenésből és biztonságból. Jézus nevében, ámen.

(forrás: https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2025/10/03/full-plate-tired-heart

fotó: pinterest.com)