Bejegyezte:

A Megváltó, aki visszatér érted

 
„Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!!” (János 20:27).



Néha komoly FOMO-t (fear of missing out– vagyis a kimaradástól való félelmet, amikor attól tartunk, hogy mások épp valami jóból részesülnek, amiből mi kimaradunk) érzek.
Amikor a barátaim olyan programon vesznek részt, amit én is nagyon szeretek — például egy szolgálati elvonuláson vagy gyülekezeti eseményen —, és én nem tudok elmenni.
Ha közben valami unalmas, semmitmondó feladatom van helyette, az csak olaj a tűzre.

Aztán amikor legközelebb találkozom velük, vagy belenézek a csoportos beszélgetésbe az esemény után, minden félelmem beigazolódik: biztosan lemaradtam arról, hogy találkozzak az Úrral. Most pedig hallgathatom vagy nézhetem, mi minden történt – amit én is szerettem volna átélni.

Lehangoló! Valahogy így képzelem el, mit érezhetett Tamás apostol is.

A János evangéliuma 20:19–20 szerint a feltámadt Jézus megjelent a tanítványainak a zárt ajtók mögött, és megmutatta nekik átszúrt kezét és oldalát. De Tamás nem volt ott. Lemaradt a történelem egyik legjelentősebb pillanatáról! Amikor a többiek azt mondták neki: „Láttuk az Urat”, ő így felelt:
„Ha nem látom a kezén a szegek helyét, és nem érintem meg ujjammal a szegek helyét, és nem teszem a kezemet az oldalára, nem hiszem.” (János 20:25).

Tamás csüggedése valós és érthető volt. Úgy érezte, kimaradt abból a bizonyítékból, amelyre az egész hite épült. A feltámadás nélkül Jézus keresztje csak egy lenne a sok keresztre feszítés közül. Én is vágynék arra a bizonyosságra!

Egy héttel később Jézus újra megjelent a tanítványoknak – ezúttal Tamás is ott volt. Miután békességet kívánt nekik, ezt mondta:
„Nyújtsd ide az ujjadat, és nézd meg a kezeimet, nyújtsd ide a kezedet, és tedd az oldalamra, és ne légy hitetlen, hanem hívő!!” (János 20:27).

Látom, ahogy Jézus szándékosan Tamás felé mozdul. Nem látok benne csalódottságot vagy haragot, hanem szeretetet és gyengédséget egy megtört, fáradt szív felé. Tudta, mire van szüksége Tamásnak, ezért személyesen hívta meg, hogy megbizonyosodjon a feltámadás valóságáról.

Jézus ott találkozik velünk, ahol épp a hitünk tart. Szeretettel mutat rá azokra a jelekre, amelyek életünk során bizonyítják jóságát és hűségét — a meghallgatott imákra, egy barát hirtelen, pont időben érkező hívására, egy igeversre a közösségi médiában, ami megérintett minket — és arra a hatalmas szeretetre, ami a keresztről áradt.
Ezeken keresztül hív mélyebb bizalomra, emlékeztetve: Ő most is jelen van velünk.

Lehet, hogy te is úgy érzed, lemaradtál a Jézussal való találkozásodról. Talán arról a pillanatról, amikor megerősítette volna az elhívásodat, vagy egyszerűen csak láthatóvá tette volna számodra, hogy fontos vagy neki. Bízz benne, hogy ha kéred, Jézus ma is szándékosan elindul feléd, hogy betöltse a szíved vágyát.

Atyám, alázattal állok Eléd, hogy Te lehajolsz hozzám, ott találkozol velem, ahol épp vagyok, és jelenléteddel lecsendesíted félelmeimet és aggodalmaimat. Adj nekem szemeket, hogy meglássam mindazt, ahogy hűséged újra és újra megmutatkozik az életemben. Jézus nevében, Ámen.

Megjegyzések

Megjegyzés küldése

Népszerű bejegyzések