Az Isten, akit nem ér meglepetés

Régen sokszor féltem attól, hogy talán cserben hagytam Istent.
Hogy valahol útközben csalódást okoztam Neki.
Azt hittem, többet várt tőlem, jobbat remélt,
és most azért hallgat, mert kudarcot vallottam.

De most már másképp látom.
Nem okozhatok csalódást Annak,
akit soha semmi nem lep meg.

A csalódás mindig a meglepetésből fakad…
amikor valami nem úgy alakul, ahogy reméltük,
amikor a vágyaink szertefoszlanak,
vagy amikor valaki másnak bizonyul, mint akinek hittük.
De Isten…
Őt soha semmi nem éri váratlanul.

Ő soha nem döbben meg a bűneimen.
Nem hátrál meg a kudarcaimtól.
Nem fordítja el a tekintetét a sebeimtől,
és nem riad vissza a zűrzavaromtól.
Ő mindezt látta – mielőtt még megszülettem volna.

Látta a magasságokat és a mélységeket.
A boldog csúcsokat és a fájdalom sötét völgyeit.
A napokat, amikor teljes szívemből kerestem Őt,
és azokat is, amikor alig bírtam továbbmenni.
A pillanatokat, amikor felemelt kézzel adtam meg magam,
és az éjszakákat, amikor azon tűnődtem,
vajon még mindig közel van-e hozzám.

És mégis… Ő engem választott.
Mégis elhívott.
Mégis szeretett.

Ő ismeri a kezdetemet.
És ismeri a végemet.
Nem aggódik a mennyben azon, vajon sikerül-e kitartanom.
Nem ideges a gyengeségem miatt.
Ő állandó.
Megingathatatlan.
Hűséges.

Ő az Isten, aki mindig befejezi, amit elkezdett –
és bennem valami örökkévalót kezdett el.

Nem okozhatok csalódást Annak, aki mindent látott… és mégis itt marad mellettem.
Nem lehetek túl megtört ahhoz, hogy a Fazekas, aki porból formált,
ne tudna újra alakítani.
Nem tévedhetek el annyira, hogy a Pásztor,
aki otthagyja a kilencvenkilencet, ne találjon rám.
Nem zuhanhatok olyan mélyre,
ahonnan Ő ne tudna felemelni.

Nem én tartom össze Istent.
Ő tart engem.
És Őt nem lepi meg az én gyengeségem.

A vádló vádolhat.
A világ félreérthet.
Időnként remeghet a szívem.
De az én Atyám nem lepődik meg rajtam.
Nem éri felkészületlenül semmi, amit teszek.
Nem csóválja a fejét csalódottan.

Ő még mindig itt van.
Még mindig írja a történetemet.
És még mindig halkan suttogja:
„Ezt a fejezetet is ismertem.”

Forrás: Sarah Trent
kép: Pinterest