Könnyek

 „Mert a Bárány, aki a királyi trón közepén van, legelteti őket, elvezeti őket az élet vizének forrásaihoz, és Isten letöröl szemükről minden könnyet.”

(Jelenések 7:17, RÚF)

Évekkel ezelőtt, amikor kórházban voltam, valami furcsát vettem észre.Annyi fájdalom és szenvedés vett körül, mégsem sírt senki.

Éjszakánként ébren feküdtem, és éreztem, hogy bennem is feszül a sírás. De visszatartottam. Féltem, hogy felébresztem a szobatársaimat… vagy talán attól, hogy másnap kinevetnek. Így hát csendben maradtam, és magamba zártam a könnyeimet.

Amikor később kiengedtek a kórházból, elkezdtem olvasni a Bibliát, és találkoztam Dáviddal — a síró harcos királlyal.
A Zsoltárok lapjai tele vannak az ő könnyeivel.
Megismertem Pétert is, aki nagy és erős volt, mégis keservesen sírt, amikor felismerte, mit tett.
És olvastam Jézusról, aki „hangos kiáltásokkal és könnyekkel” imádkozott.

Ahogy ezeket az embereket megismertem, valami megváltozott bennem.
Rájöttem, hogy a sírás nem gyengeség.
Nem szégyen.
Hanem a szív csendes imádsága.
A könnyeim többé nem ijesztettek meg — mert tudtam, hogy Isten is látja őket, és számon tartja mindet.

Bízom benne, hogy egyszer majd Ő maga törli le minden könnyemet.
Milyen különös gondolat: ott, ahol végre letörölhetném őket, már nem lesz rá szükségem.

Isten reményt ad akkor is, amikor nehéz visszatartani a könnyeidet.
A Biblia azt mondja: „Aki könnyek között vet, ujjongva arat.”
A fájdalomból is tud öröm fakadni — olyan öröm, ami soha nem múlik el.

Néha, Istenem, úgy érzem, mintha a fájdalom és a problémák soha nem érnének véget.
Köszönöm, hogy ma emlékeztettél: a könnyek csak ideiglenesek.
Várom azt a napot, amikor Te magad törlöd le minden könnyünket.

https://joniandfriends.org/daily-devotional/tears/

https://www.pexels.com/hu-hu/foto/pasztori-oszi-taj-legeleszo-juhokkal-34466728/