Isten neve fényekben
„Az Úr angyala megjelent Mózesnek a csipkebokor lángjában. Mózes látta, hogy a bokor ég, mégsem ég el. Így szólt magában: »Odamegyek, és megnézem ezt a különös dolgot: hogyan lehet, hogy a bokor nem ég el?« Amikor pedig az Úr látta, hogy Mózes közelebb lép, megszólította őt a csipkebokorból: »Mózes, Mózes!« Ő így felelt: »Itt vagyok.«”
— 2Mózes 3:2–4
Amikor a feleségemmel, Britt-tel friss házasok voltunk, még rengeteg új dolgot tanultunk egymásról. Ő megtanulta, hogy teljesen odavagyok a chicagói sportokért és a vastag tésztás pizzáért. Én pedig megtudtam, hogy ő szenvedélyesen szereti a Hot Tamales cukorkát, és képes ugyanazt a filmet újra meg újra megnézni. Viszont volt valami, amit ő nem tudott rólam: milyen néven szólít a családom.
Britt csak Joelként ismert. De a családom és a gyerekkori barátaim Joey-nak hívtak. Britt egyszer rám nézett és azt mondta: „Rendben, akkor Joey.” És azóta is így szólít.
Ma, ha valaki „Joey”-nak szólít, nagy az esély rá, hogy bizalmi, különleges kapcsolatom van vele. A 2Mózes 3:2–4-ben is egy ilyen rendkívüli pillanatot találunk: Isten és az Ő népe kapcsolatának egyik fontos mérföldkövét — Isten nevének kinyilatkoztatását a fény által.
A 2Mózes 3:2 azzal kezdődik, hogy az Úr angyala megjelent Mózesnek „a csipkebokorban”. Mózes pedig valami hihetetlen dolgot látott: a csipkebokor égett, mégsem égett el. Amikor közelebb ment, a szöveg világosan mondja: „Isten szólította meg őt a csipkebokorból.” És itt érdemes megállni: az Úr angyala volt a bokorban, mégis maga Isten szólalt meg onnan. Akkor most melyik volt? És miért olyan fontos ez egyáltalán?
Először is: miért olyan fontos? Itt látjuk, hogy Isten a „fény” képét használja arra, hogy kinyilatkoztassa magát az Ő népének. Néhány verssel később pedig Isten közli bensőséges nevét Mózessel — Jahve. Az Ószövetség tudósai ezt a nevet Tetragrammatonnak is nevezik, és mély tisztelet és titokzatosság övezi, annyira különleges. Amikor szemináriumban hébert tanultam, és hangosan kellett olvasnunk, a professzor arra kért bennünket, hogy a Tetragrammaton helyett egy másik szót — például Adonájt — használjunk, emlékeztetve arra, milyen szent az Úr neve. Ez volt a rabbinikus judaizmus gyakorlata is, hogy elkerüljék az Úr nevének hiábavaló kimondását. A legjobb fordítás erre a névre:
„Vagyok, aki voltam, vagyok, aki vagyok, és vagyok, aki leszek.”
Más szavakkal: Isten egyszerűen a nagy „Vagyok.”
Amikor Isten kinyilatkoztatta a nevét Mózesnek, meghívás volt ez arra, hogy Mózes különleges, bensőséges módon ismerje meg Őt — ahogy engem is a hozzám legközelebb állók hívnak „Joey”-nak.
Isten a nagy „Vagyok”.
Másodszor: miért számít az, hogy „az Úr angyala” volt „a bokorban”? A bibliai teológusok úgy látják, hogy az Úr angyala az Ószövetségben maga Krisztus volt. Az Újszövetségben pedig Jézus saját magára utal „Vagyokként” János evangéliumában (Jn 8:24, 28, 58; 13:19; 18:6).
Az Ószövetségben Isten tűz által jelent meg, és ezzel egy időben elültette azt a magot is, amely a régóta várt Messiásra — Jézusra — mutatott előre.
Milyen bátorító gondolat ez ma számunkra!
Bármilyen sötét is legyen körülöttünk, a fény mindig legyőzi a sötétséget.
A fény kijelentést hoz — és nincs nagyobb kijelentés Istennél. A Szentírás folyamatosan emlékeztet minket, hogy Isten mindig is kijelentette magát, most is kijelenti, és a jövőben is kijelenti majd. Ahogy növekszünk Isten megismerésében, igazán kijelenthetjük: Ő a nagy „Vagyok”.
NAPLÓKÉRDÉS
A Biblia megmutatja, hogy Isten vágyik rá, hogy megismerjük Őt. Hogyan mutatta meg magát neked a múltban? Lehet ez egy friss megértés az Ő jelleméről, egy meghallgatott ima, vagy egy jel, ami biztosította, hogy Isten valóban hallotta a könyörgésedet.
Ima
Megjegyzések
Megjegyzés küldése