Napiparancsok

Napiparancsod minden reggel várom,

s minden reggel elhangzik mind a három:

"Jöjjetek!" "Maradjatok!" "Menjetek!"

Hangodra boldogan figyelhetek.

"Jöjjetek hozzám!" Indulhatok újra.

Szíved, kincsesházad kitárt kapuja

mindennap vár, be nem zárhatja semmi.

Indulhatok áldást és erőt venni,

minden nap új erőt és új kegyelmet.

Közelebb hozzád! Mind mélyebbre benned!

 

S a másik parancs? "Maradjatok bennem!"

Boldogság annak is eleget tennem:

Beléd rejtőzni, megmaradni nálad,

érezni, hogy Lelked lelkembe árad,

hogy már nem én, Te vagy a szóban, tettben,

titokzatosan veled eggyé lettem:

Te énbennem, és én Krisztusom, benned!

Csodálni, áldani örök kegyelmed!

 

De a harmadik parancs? "Menjetek!"?

Hiszen ha veled eggyé lehetek,

indulni kell, menni, minden nap újra,

mint követed, szereteted tanúja!

 

Indulni kell, ahová küldesz engem,

a Te száddá, a Te kezeddé lennem!

Amerre seb sajog és ínség éget,

vinni szereteted és békességed!

Annyi a békétlen és beteg!

 

"Jöjjetek!" "Maradjatok!" "Menjetek!"

Három napiparancsod hallhatom

minden új reggel, minden új napon.

 

Segíts, Vezérem, gyenge katonádat,

teljesíteni mindig mind a hármat!

 

 szöveg: Túrmezei Erzsébet: Napiparancsok

fotó: pexels.com