Isten sohasem fárad bele, hogy halljon róla

"Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten."

Zsoltárok 62:8

Néha nem tudok szabadulni attól az érzéstől, hogy teher vagyok.

Még a heti kiscsoportomban tartott imakérési idő alatt is így érzem - pedig ez az egyik kedvenc pillanatom a legközelebbi gyülekezeti barátaimmal. Annyi szép és nehéz dolgot osztunk meg egymással. De amikor eljön az idő, hogy beszéljek, olykor habozom.

Általában nyitott könyv vagyok, könnyen elmondom azt, ami a szívemen van. De mi van, ha már belefáradtak abba, hogy ezt hallják? A gondolat visszhangzik a fejemben. Így ahelyett, hogy őszinte lennék, inkább biztonságosan és felszínesen hozom eléjük a kéréseimet.

Vannak olyan időszakok az életben, amelyek sokkal tovább tartanak, mint várnánk - olyan időszakok, amikor ugyanazok a frusztrációk látszólag folyamatosan ismétlődnek. Bár tudom, hogy a barátaim panasz nélkül meghallgatnának, a terhem súlyát túl nehéznek érzem, és nem akarom az ő vállukra helyezni.

Talán te is érezted már ezt. Legyen szó akár az egészségeddel való elhúzódó küzdelemről, egy megromlott kapcsolatról, amely továbbra is fájdalmat okoz, vagy egy olyan pénzügyi nehézségről, amelyet lehetetlennek érzel legyőzni, végtelennek és nyomasztónak tűnik.

De barátnőm, még ha a körülöttünk élők meg is unják a küzdelmeinket, Isten soha nem teszi ezt. Ő arra hív minket, hogy hozzá menjünk.
A Zsotárok 62:8 emlékeztet is erre minket: "Istennél van segítségem és dicsőségem, erős sziklám és oltalmam az Isten."

Isten nemcsak arra hív, hogy bízzuk rá magunkat a kihívásainkkal együtt, hanem arra is, hogy öntsük ki magunkból mindazt, ami a szívünket terheli - aggodalmat, bánatot, csalódást és a beteljesületlen reményt. Benne találjuk meg a menedéket, amelyre a túlságosan is elviselhetetlennek tűnő viharok közepette szükségünk van.

Azon esték ellenére, amikor ott ültem a kiscsoportban, és visszatartottam, amit mondani akartam, vigaszt találtam abban a tudatban, hogy Istent soha nem terheli az, ami a szívemet nyomja. Ő soha nem fárad bele az ismétlődő imáimba.

Néha a fáradt szívünknek arra van a legnagyobb szüksége, hogy mindent kiöntsünk Jézusnak. Ő hív minket, hogy hozzunk mindent Elé - függetlenül attól, hogy milyen piszkosnak vagy nehéznek érezzük. Ő felajánlja az erőt, amire áhítozunk, és az együttérző fület, amire vágyunk. Pontosan azt nyújtja, amire szükségünk van.

Merjünk tehát hozzá, mint örök biztonságunkhoz futni. Ő soha nem fog belefáradni a könnyeinkbe.

Uram, segíts, hogy ne feledjem azt, amire kértél, hogy teljes szívemből bízzak benned. Köszönöm Neked, hogy akárhányszor is jut eszembe a terhem, újra kiönthetem azt Neked. Segíts, hogy érezzem a Te gyengéd védelmedet ebben a viharban, amikor Hozzád, az én Menedékemhez jövök. Jézus nevében, Ámen.

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2025/01/14/god-never-gets-tired-of-hearing-about-it

https://www.pexels.com/hu-hu/foto/kezek-konyv-biblia-imadkozas-12822942/