Csendesedj el és ismerd meg...

”Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten” (46. Zsoltár 11.) kérést sokkal nehezebb megvalósítani, mint ahogyan hangzik.

Valójában, amikor választ akarunk, vagy valamilyen irányt vagy tisztánlátást az életben, a gondolat, hogy elcsendesedjünk és várjunk Istenre, idegesítő lehet.

A legtöbbünk természetéből hiányzik, hogy elcsendesedjünk, megálljunk és figyeljünk, és elmélkedjünk arról, hogy ki az Isten, amikor körülöttünk káosz kavarog.

Helyre akarjuk hozni, irányítani akarjuk, minél gyorsabban el akarjuk tüntetni a fájdalmat.

Pedig Isten mindig ide vezet vissza bennünket:

”Csendesedjetek el, és tudjátok, hogy én vagyok az Isten”.

De nem csak a csendben lenni, hanem a „ megismerés” az, ami szerintem a kulcs.

Csendben kell lennünk, hogy tudhassuk. Hogy emlékezhessünk. Hogy valóban ránézhessünk Istenre, és emlékezzünk arra, hogy ki Ő, és ki is volt mindig.

Arról van szó, hogy a körülményeinken túllátva az örökkévalóság felé forduljunk, és békét találjunk Őbenne, Aki mindent a kezében tart.

Ebben a folyamatban változik meg a fókuszunk, a perspektívánk és a szívünk.

Ez a folyamat elengedhetetlen, még akkor is, ha ez az utolsó dolog, amit tenni akarunk, mert Isten tudja, hogy erre van szükségünk.

Amikor tehát azt mondja: „”Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten”, az nem azért van, mert azt akarja, hogy ott ragadjunk, ahol vagyunk.

Hanem azért, mert tudja, hogy a Vele való együttlét és az Ő mélyebb megismerése lesz az, ami ténylegesen megoldást ad számunkra.

Ne féljetek csendben lenni és megismerni.

Ő találkozik veled ott, a csendben.

~Kelli Bachara