Isten békéjének meghívása a félelmeinkbe

"Jósafátot félelem fogta el, és elhatározta, hogy ebben a helyzetben az Örökkévalót fogja keresni. Ezért böjtött hirdetett egész országában, Júdában." 2Krónikák 20:3 (EFO)

Nemrégiben egy MRI-vizsgálat ijesztő eredményei bizonytalanná tettek az egészségemmel kapcsolatban. Ahogy a félelem elhatalmasodott rajtam, szorongás vett körül, és úgy éreztem, mintha a mellkasom összeszorulna. Békére vágytam, de az aggasztó gondolatok teljesen lefoglalták az elmémet, megnehezítve, hogy Istenre bízzam magam, vagy akár csak összpontosítsak.

Talán te is átéltél már hasonlót.

Semmi sem ingatja meg annyira a bizalmunkat, mint a félelem. Az aggódás, miközben az orvosi eredményre várunk. A könnyáztatta párna, amelyre éjszaka lehajtjuk a fejünket, miközben gyermekeink rossz döntésein rágódunk. A számlák, amelyek többek, mint amennyit a bankszámlánk elbír.

A félelem az élet elkerülhetetlen része. Az viszont, hogy hogyan kezeljük a félelmet, mindent megváltoztat. Szerencsére a Biblia több hűséges példát is bemutat, köztük a 2 Krónikák 20-at, amelyben Jósáfát király Istenbe vetett szilárd hitét és elköteleződését láthatjuk a nehéz időkben.

Ebben a fejezetben Jósafát király egy hatalmas szövetség seregével találta szembe magát, amely Júda kis hadserege ellen vonult háborúba – egy olyan helyzet, amely bárkit megrémített volna. Jósafát azonban tudatosan az Urat kereste:

"Jósafátot félelem fogta el, és elhatározta, hogy ebben a helyzetben az Örökkévalót fogja keresni. Ezért böjtött hirdetett egész országában, Júdában." 2Krónikák 20:3 (EFO)

Figyeld meg a Jósafát neve mellett szereplő két szót: „félelem” és „elhatározta”. Természetes, emberi félelmét egy természetfeletti, mélyen gyökerező elhatározás kísérte, hogy az Urat keresse – egy olyan lelki gyakorlat, amelyet hosszú idő alatt fejlesztett ki, és amely a félelmeivel egy időben került felszínre.

Jósafát elhatározása abból fakadt, hogy kereste Istent, és ápolta a Vele való kapcsolatát. Igazi békét csak Istennel való közösségben élhetünk meg. Ezért Jósafát imára és böjtre hívta a népét, és a bizonytalanságok helyett Isten mindentudására összpontosított.

Amikor szorongást vagy félelmet érzel, te mit keresel? A Szentíráshoz, imához és a közösséghez fordulsz? Vagy hagyod, hogy az érzelmek hulláma elvonja a figyelmedet? Istenre összpontosítani a félelem helyett nem passzív cselekedet – ez egy tudatos döntés.

Bevallom, nem mindig vagyok olyan, mint Jósafát király, amikor a félelem utolér, de szeretném megtanulni az ő eltökéltségét. Bátorítalak, hogy te is kövesd a példáját: tekints Istenre, imádkozz, és ismerd el az Ő hatalmát. Ő az, aki ismeri a félelmeinket, és aki a jövőnket már megtervezte (Jeremiás 29:11).

Mivel emberek vagyunk, természetes, hogy néha félünk. De a félelemben élni nem szükséges, mert Isten békéje a miénk (János 14:27). Amikor Istenre összpontosítunk, meghívjuk az Ő békéjét a félelmeink közé.

Lehetünk egyszerre ijedtek és eltökéltek, ahogyan Jósafát imájában fogalmaz a 2 Krónikák 20:12c-ben: „Nem tudjuk, mit tegyünk, csak rád nézünk!” (EFO).

Drága Istenem, köszönöm, hogy emlékeztetsz arra, hogy az érzelmeim nem kell, hogy a félelmeim hatalmától függjenek. Ehelyett a félelem lehet az a híd, amely az imában hozzád vezet. Többet szeretnék abból a békéből, amely minden értelmet meghalad. Jézus nevében, Ámen.

 

 

 

Forrás:

by Jackie Smith-Bell

Inviting God’s Peace Into Our Fear

Daily Devotion - January 24, 2025

www.proverbs31.org

https://proverbs31.org/read/devotions/full-post/2025/01/24/inviting-gods-peace-into-our-fear 

Fotó: canva.com