De Noé kegyelmet talált!

"De Noé kegyelmet talált az Úr előtt." (1Móz 6,8)

Miért a "de"? Mert a Szentírás tanúsága szerint ő volt az egyetlen az egész nemzedékben, aki félte az Urat, s aki hitelt adott odaszánt engedelmességgel Isten szavának. Nyilvánvalóan döntéseire, határozataira nézve az Úr félelmét tette mértékké egész családja életében.

Tehát egy istenes ember családostól van előttünk teljes egészében elzüllött, erőszakoskodó, dzsungel-törvényű társadalom közepette. Ő a sorból kilógó, a különc, sőt bolond, hisz folyótlan, víztelen kis-ázsiai területek kezd bárkát építeni Isten szavára. Hogy mennyi gúnynak volt a tárgya egy évszázadra kiterjedő prédikálásával, s a "szokásostól" elütő szent mértékű életvitelével, az valószínű túlhalad minden elképzelést. Szülők elrettentő példa gyanánt állították gyermekeik elé, mondván, hogy "csak így ne, fiam, mert lásd mire visz az Istenhit!"

Ám a bárka elkészült, s az állatsereget követően a Noé család is abba bevonult, Isten pedig bezárta utánuk az ajtót. Ezt követően egy héten keresztül ragyogott a nap (1Móz 7,10). Nem szívesen használom a szót, de a Noé család - enyhén szólva - a nevetség tárgya volt. Róluk csattogtak a viccek, aztán minden csoda csak három napig tartott, egész addig, amíg meg nem jött az özönvíz.

Egy magas kultúrájú, rendkívüli civilizációjú korszakból nyolcan maradtak meg összesen. Csak az a nyolc, aki hitelt adott Isten szavának. Mert Noé hitt, mert engedelmesen hitt, ezért kegyelmet talált, megtartatott.

Mindez számunkra tanulságul íratott meg. Nem ellenőrizhetetlen népmese ez, hiszen a bibliai leíráson túl 500 variációban él a nemzetek ősemlékei között. Archeológusok kiásták a vízözön félremagyarázhatatlan nyomait. Az első nagy egyetemes ítéletet a "kegyelmet nyert" élte át csupán.

Isten népének életében sokszor ismétlődtek, s egyre intenzívebben fognak ismétlődni a Noé-szindrómák. Az Istentől eltávolodó, sőt az Úrral szembeforduló világban Jézus Krisztus gyermekei mind magányosabbak lesznek, kilógnak a sorból, mert bár e világban élnek, de nem e világ szerint. Először nevetségesek, aztán gyűlöletesek az Úr Jézust váró, Rá koncentráló életvitelükkel. Mégis, ez a nép fog kegyelmet találni, amikor Jézus visszajön. Parányi, nyolctagú "gyülekezet" volt a Noé-féle "egyház", kisebbségeknek a kisebbsége. De szoros élethelyzetekben, "bárkába zárva", egymást támogatva, együtt imádkozva vártak az Úrra. És nem hiába! Érdemes kitartani, sőt csak azt érdemes. Bár szétszóródottan, sokfajta magányosságban, mégis járjuk végig az utat, s végezzük az Úrtól ránk bízott munkát.

szöveg: Vetés és aratás, 31.-33. évfolyam

fotó: pexels.com