Mi az ára

„…hogy meg ne csaljon minket a Sátán. Mert jól ismerjük az ő szándékait.” 2Kor2,11.

Tegnap az okmányirodában ültem Ashley-vel, s az ügyintézőt hallgattam, aki arról beszélt 15 éves lányomnak, mennyire fontos, hogy jó döntéseket hozzunk. Ashley épp tanuló vezetői engedélyét vette át, s készült belépni a tinédzser autóvezetők gyakran félelmetes világába. „Az elmúlt évben 320 tinédzser vezető szenvedett halálos balesetet az utainkon, ezért igyekszünk mindent megtenni a biztonságod érdekében” – mondta szigorú arccal a hölgy, és elmagyarázott Ashley-nek egy csomó, kezdő vezetőknek szóló szabályt. Azután azt javasolta, írjon alá a szüleivel egy szerződést ezeknek a szabályoknak a betartásáról.

Eddig még sosem éreztem vágyat arra, hogy megöleljek egy okmányirodai ügyintézőt. Most viszont alig tudtam visszatartani magam, hogy átnyúljak az asztalon, és karjaimba zárjam ezt az asszonyt. A férjemmel már régebben megfogalmaztunk egy autóvezetési egyezményt, amit minden tinédzser vezetővé érett gyermekünkkel aláírattunk. Biztos vagyok benne, hogy gyermekeink túlzásnak tartották a szerződést. Barátaik közül senki sem kellett aláírjon egy ilyen egyezséget a szüleivel. Ezért jó volt hallani, hogy egy másik felnőtt is ezt javasolja a gyermekemnek. Leginkább az tetszett a kis prédikációban, hogy hangsúlyozta, mekkora árat fizethetünk egy-egy rossz döntésünkért.

De jó lenne, ha minden döntésünk ára olyan tisztán megjelenne a szemünk előtt, mint a bolti árcédulákon! Ha tudnám, mibe fog kerülne nekem vagy másnak egy-egy választásom, sokkal bölcsebben tudnék dönteni. Ám van egy ellenségünk, aki mindent megtesz, hogy akkor derüljön ki ostoba döntéseink ára, amikor már túl késő.

A Sátán felül akar kerekedni, el akarja bizonytalanítani, tönkre akarja tenni családi kötelékeinket. Támadásai nem apró-cseprő kísérletek elgáncsolásunkra, kiütésünkre. El akar tenni láb alól. Ezért kell nekünk, szülőknek bátran harcba szállni családjainkért. Határozottan kell irányítanunk gyermekeinket, hogy jól átgondolják döntéseiket. És határozottan példát kell mutatnunk saját jó döntéseinkkel.

A fenti igében a „szándékai” szó előre kigondolt tervet, akcióprogramot jelent. A Sátán alaposan kidolgozott tervei három dolgot céloznak meg:

1. Hogy felkeltse, és erősítse a vágyunkat valami iránt, ami nem Isten szándéka szerint való.

2. Hogy elhitesse, nem nagy ügy, ha beadjuk a derekunkat.

3. Hogy ne tudjuk átgondolni a kísértésbeesés következményeit. Mestere a figyelemelterelésnek, hogy elgyengülésünk árát csak akkor fogjuk fel, amikor már nem tehetünk semmit.

Drága testvéreim, azt hiszem, jó lenne elgondolkoznunk ezeken. És érdemes beszélgetni is róla a gyermekeinkkel. Gondoljunk ki életkoruknak megfelelő példákat a rossz döntések következményeiről. Legyünk hitelesek, nyersek és bátrak, amikor beszélünk nekik a különböző kísértésekről, amikkel találkozhatnak.

Az okmányirodai ügyintéző igen tisztán fogalmazva magyarázta el, mekkora ára van, ha a tinédzser vezető figyelmét elvonja a zene, a mobiltelefon, vagy a mellette vagy háta mögött bolondozó társak. Ahogy hallgattam lányomnak szóló magyarázatát a rossz döntések következményeiről, arra gondoltam, ezek a „szabályok” életmentő ajándékok, amiket átad neki.

Mennyivel másként folyna életünk, ha minden döntés előtt meg tudnánk állni, és őszintén eltöprengenénk, milyen árat fogunk fizetni később érte. Ha ezen a héten csak ennyit megtanulunk és megtanítjuk rá gyermekeinket is, nagy lépést tettünk a bölcsesség felé. Igyekezetünk sokszorosan meg fog térülni.

Uram, emlékeztetsz rá, hogy sokkal jobb, ha bátran nyomodban járok, mintha olyan élményeket szerzek, amik nem kedvesek előtted. Nyisd meg a szememet, hogy észrevegyem a kísértést, bármilyen álcában jelenik meg előttem. Jézus nevében, Ámen.

(Encouragement for today, 2010.11.04.Lysa TerKeurst, www.proverbs31.org, fordítás: eszmelkedesek.blogspot.hu, fotó:pinterest)